Jegyzet

2023.05.24. 08:37

Egyfecske: Szemem helyett szemem

Horváth Nikoletta

Április 26. a vakvezető kutyák világnapja. Egy pillanatig sem feledkeztem meg erről a dátumról, ahogy a naptárat sem néztem el. Most valóban májust írunk, de igazság szerint az év egyik hónapja sem alkalmas arra, hogy leírhassam mindazt, amit ez a téma felhoz bennem. Főleg, hogy tizenöt évvel ezelőtt, április 25-én tettünk sikeres közlekedésbiztonsági vizsgát Lilivel. Hogy is felejthetném el ezeket a napokat?! De pontosan ezért számomra nem sűríthető bele egyetlenegy 24 órás idősávba mindaz, ami visszaadta az életemet. Lili előtt olyan voltam, mint egy törött szárnyú madár. Általa főnixszé váltam, aki az égig szárnyal. S most, hogy égi póráz köt össze minket, nem félek, hogy lezuhanok, mert mindent megtanított nekem bölcs, hűséges vezetőm, amit csak lehetett. Egy vakvezető kutya az életét adja a gazdájának, s ezzel az „áldozatával” életet ad vak társának. De ez valójában a részéről nem áldozat. Mindig is kivert a hideg veríték, ha Lilit szegénynek, sajnálatra méltónak titulálták, mert sohasem volt az. A legnagyobb ajándékot kapta a sorstól: egész életében a gazdája mellett lehetett telve szeretettel, hűséggel, ami soha nem múlik el, mert mindez az égben köttetett.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában