Így neveld a sakálodat! Őriszentpéteri látogatás a nádifarkas-kölyököt nevelő Gruber Ágnesnél

Toportyán, toportyánféreg, aranysakál vagy csikasz, számos elnevezése van a nádi farkasnak. Gruber Ágnes – aki több mint két évtizede az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre – utóbbiról nevezte el különleges állatát. Csikasszal egy éve él együtt, de az előzmények már régebbre nyúlnak vissza. Konrad Lorenz zoológus, a modern etológia egyik megalapítója ugyanis azt feltételezte, hogy egyes kutyafajtáink nem a farkastól, hanem a nádi farkas háziasításából származnak. – Pásztorkutyafajtáinkban, például a mudiban is lehet aranysakálvér, hiszen a két állat temperamentuma, lendülete hasonló – kezd bele a történetbe Ágnes, aki egy évvel ezelőtt az igazgatói engedély beszerzése után a Körös–Maros Nemzeti Park által működtetett Körösvölgyi Állatparkból hozott egy kis aranysakálkölyköt, akinek már a szüleit is „kézzel” nevelték, vadasparkban. Csikaszt egy kan és egy szuka mudi várta Őriszentpéteren. Ágnes eleinte azt gondolta, hogy utóbbiban – annak ellenére, hogy még nem voltak kölykei – felélednek az anyai ösztönök. 

De csalódnia kellett, Rozi ügyet sem vetett a pár napos csöppségre, elhúzódott tőle, nem kért a vinnyogásából. – Rám maradt minden – meséli Csikasz gazdája, aki két-három óránként cumisüvegből etette az állatot tejpótló tápszerrel. Aztán Csikasz megtanult járni, ugrabugrálni. Kiderült, hogy jó játszótárs, ez felvillanyozta a két mudit, jó barátok lettek. Az ivaréréssel azonban jelentkezett a szukák közötti versengés, így mostanában már inkább csak Ércessel, a kan mudival engedi össze a gazda nádi farkasát. Csikasz a napokban volt egyéves, kifejlett példány, súlya a legutóbbi mérés alapján 10,5 kiló. Igaz rá a mondás, miszerint kicsi a bors, de erős, mert képes elcipelni egy teli gázpalackot, sőt egy kisebb kanapét is arrébb rámol, ha ahhoz van kedve. – Néha már sakáltanyának hívjuk az otthonunkat, mert Csikasz kíváncsisága gyakran nagyobb a kelleténél. Csinál, csinált kisebb-nagyobb károkat, de ez ugye a kölyökkutyák többségére is igaz. Most ott tartunk, hogy este kilenc-fél tíz tájban megvacsorázik, kutyatápot kap, mint a két mudi. Egy kis játék után elalszik, így többnyire nyugodtan telnek az éjszakák – mondja Ágnes, aki azt is leszögezi: Csikasz vadállat, nem lesz belőle kutya sohasem. Nem is viselkedik kutyaként. Zajra vagy egyéb környezeti hatásra azonnal reagál, érzékeny, figyelmes. Ez érthető, hiszen a természetben vannak ellenségei, és zsákmányt is kell szereznie, így folyamatosan monitoroznia kell a környezetét, mert az élete múlik rajta. Nem annyira higgadt vagy elbambuló, mint egy kutya, aki azért mindenben támaszkodhat az emberre. 

Csikasznak sokkal erősebbek az ösztönei: a vadászösztöne, a keresőösztöne, a zsákmányt védő ösztöne. És igen, én sem tudom elvenni tőle a talált csontot konfliktus nélkül, de nincs is szándékomban – halljuk a jellemzést az őriszentpéteri nádi farkasról. Ágnes hozzáteszi: Csikasz kutyaként szocializálódott, kutyasuliba is jártak vele, amikor kölyök volt. Megszokta az embert, a városi környezetet, az autókat, a vonatokat. Gyakran viszik sétálni Zalaegerszegre, a Vizslaparkba. Csikasz nem stresszes, inkább érdeklődő, élvezi a sétát. Az emberek 99 százaléka rókának nézi elsőre, pedig a színe, a farka és a lábai egyértelműsítik, hogy nádi farkas. Második körben a többség kutyának tippeli, csak kevesen tudják megmondani, melyik fajhoz tartozik valójában. Csikasz nem fél az idegenektől, de tartózkodó, fenntartással közeledik. Meg lehet simogatni, de figyelni kell, mert sokkal érzékenyebb a kutyáknál. Tilos a feje tetejéről kezdeni a cirógatást, ez ugyanis a dominancia vagy a támadás jele. A nyak alatti és a mellkasrészeket kell simogatni, azt Csikasz kifejezetten szereti.

 A kutyatáp mellett mást is fogyaszt, a sétákon például rengeteg füvet, de nem azért, hogy a gyomrát tisztítsa vagy meghánytassa magát. Szereti a gyümölcsöket, ha szederérés van, akkor rendszeresen a bokrokra ugrál fel. Imádja a rovarokat: a szöcskéket, sáskákat és mostanában a lódarazsakat is. A mérgező rovarokat – például a nünükét – csak megszaglássza, de a veszélytelen poloskát megeszi. Felmerült Ágnesben, hogy nádi farkasa egyes mérgező dolgok felismeréséhez eleve ösztönös tudással rendelkezik. Csikaszt kiváló szaglása miatt szeretnék a természetvédelmi nyomkereső kutatásba bevenni, különösen a védett vadmacskaállomány feltérképezésénél tudna sokat segíteni. Az sem titkolt cél, hogy a nádi farkast, mint fajt más szemszögből is megmutassák, hiszen jelenleg elég rossz az állat PR-je.

 Csak a legszörnyűbb tetteket róják fel neki, mindenki üldözendő, irtandó élőlényként kezeli. De egy őshonos állatról van szó, amely fontos része a magyar faunának. Magyarországon egyes helyeken túlszaporodott, az Őrségben még kezelhető az állomány. Ágnes munkába is magával viszi Csikaszt, a séták és a terepi munka után a parkolóban, gazdája autójában alszik. – A nádi farkasok élettartama nagyjából annyi, mint a kutyáké. Nemrég hallottam egy húszéves példányról, az már magas életkornak számít a faj esetében. Remélem, Csikasszal sokáig együtt lehetünk – mondja zárszóként Ágnes, aki blogot is vezet Így neveld a sakálodat! címmel.