Jó reggelt, Vas vármegye!

Víg napokat él a rozárium, a nyári nap ontja vitaminját. Még szelíden simít, ölel-karol, nem perzsel, nem fonnyaszt, csak nótázgat, szellővel hajol. Aki a kertben sétál, elhozza történetét, beejti a bokrok közé, odaadja a természetnek feldolgozásra, elillanásra, tűnjön tova az időből, mint a szépség. A virágok pedig egymásnak suttogják, a maguk nyelvére írják az emlékeket és álmokat, amiket fül sohasem hallott. Szirmaik ügyesen kagylózzák a belső beszédet, kivonják belőle, ami igaz és maradandó. Kifejezik színekben, illatokban, köztük minden lépés új ütemet lel. A kert, mintha az öröklét kertje volna, átszűri magán és egyenest a szívbe súgja az életszerelem esszenciáját. Ami láthatatlan, abból lesz halhatatlan, és a türelem rózsát terem.