Schrammel Imre alkotásait mentették meg a bontás elől Hegyeshalomban - a polgármester hívta a szombathelyi Savaria Múzeumot

A huszadik század második felének korszakos, meghatározó keramikusművészének alkotásait rejtette a hegyeshalmi határátkelő egykori főépülete. A Kossuth-díjas Schrammel Imre két nagyméretű, samott domborműve 1982-től díszítette a létesítményt. Az átkelő bontását megkezdték, könnyen lehet, hogy másik két, szintén fontos művel együtt a Schrammel-kerámiák is a romok között végezték volna. Szőke László, Hegyeshalom polgármestere azonban intézkedett és felhívta a művész életművét kezelő szombathelyi Savaria Múzeum figyelmét a "veszélyre". Czenki Zsuzsanna, az intézmény igazgatóhelyettese, a Schrammel-gyűjtemény vezetője csütörtökön a helyszínen tájékoztatott a részletekről.

- Schrammel Imre a huszadik század iparművészetének, azon belül kerámiaművészetének korszakos alkotója. Egy koncepciózus művész, kinek életműve egy logikai rend mentén követhető. Mint az iparművészeti főiskola volt tanára, különböző hazai, illetve nemzetközi kurzusok mestere Amerikában, Ázsiában és Európában is vitte végig szellemi vonalát. Schrammel Imre megkerülhetetlen a magyar, de a nemzetközi iparművészetben, kerámiaművészetben is - mutatta be a 90. születésnapját a napokban ünneplő művészt Czenki Zsuzsanna. 

A hegyeshalmi határátkelő főépületében négy kerámia alkotás volt, négy nagy relief. Kettő tehát Schrammel Imréé, kettő pedig a Kecskeméti Sándor-Kovács Gyula alkotópárosé. Az osztrák, azaz belépő oldalon voltak a Kecskeméti-Kovács kerámiák, a kilépőn a Schrammel-alkotások. Czenki Zuszanna érdekességként megjegyezte: a művészek szimbólumrendszere "átsiklott" az 1980-as évek művészeti lektorátusának éberségén. Ha ugyanis, jelezte a szakember, jobban megfigyelték volna a műveket, biztosan nem engedik a felrakásukat. Valamennyi ugyanis arról szól, hogy a zártságból hogyan jutunk át a szabad világba. Mindez Hegyeshalomban, osztrák földtől néhány méterre. Az egyik Kecskeméti-Kovács-kerámia például egy falat ábrázolt tömött téglákkal, a másik leomló kövekkel, leomló fallal jelezte a szabadságot. Schrammel Imre mindkét művében a nyitást jelenítette meg a nyugati világ felé. 

- A Schrammel-életműben elkülöníthető egy ciklus, amiben földreliefek készültek. Vagyis nagyméretű, falra készített munkák, melyekben az agyag sajátosságait használta ki, kézzel, lábbal gyúrva, organikus formák megjelenítésével. Ezekből három van. Az egyik Vácon, a művelődési házban, a másik a balassagyarmati csecsemőotthonnál, a harmadik pedig itt, Hegyeshalomban. A ciklusnak ez a legkiforrottabb, legjobb példája. Nagyon nagy hála Szőke László polgármester úrnak, hogy ezt jelezte nekünk - magyarázta Czenki Zsuzsanna. Hozzátette: a mű szerepel a Schrammel-albumokban, tanulmányokban, tehát tudtak róla és gyakran publikálták. Az épület bontásáról azonban a múzeumnak nyilván nem volt tudomása. Miután erről értesültek, azonosították a műveket és megszervezték a mentést, a bontást. Nem volt egyszerű a feladat, hiszen harminc-negyven négyzetméteres, több száz, vagy ezer darabból álló alkotásokról van szó, az elemek között vannak harminc-negyven kilogrammosak is.  - Az összefogás nagyon szép példája egyébként ez a munka. Az Építési és Közlekedési Minisztérium, a feladatot elvállaló cég, a múzeum, az önkormányzat hatékony együttműködésének eredménye, hogy megfelelő módon tudtunk intézkedni - jegyezte meg Czenki Zsuzsanna.

Szőke László polgármester korábban a hegyeshalmi határátkelőn dolgozott tizenkét éven át. Nap mint nap találkozott a kerámiaalkotásokkal, tudta, milyen értéket képviselnek.

- A már 1982-ben is itt dolgozóktól tudtuk, hogy akkoriban egy komoly művészcsoport dolgozott a domborművek felrakásán. Amikor kiderült, hogy az épületet lebontják, nagyon féltem, hogy ezek az értékek elvesznek. Kicsit utánanéztem és rövidesen kiderült, hogy kettő is Schrammel Imre nevéhez köthető. Az internetes kutatás során jutottam el a Savaria Múzeumhoz, mint a gyűjtemény kezelőjéhez. A hívásomra azonnal léptek, jöttek és megszervezték a domborművek elszállítását-mondta Szőke László. Azt is elárulta, miért tartotta fontosnak az intézkedést és miért sietett annyira. - Az úgynevezett kishatárnál is volt egy épület, aminek a bejáratát egy gyönyörű Kovács Margit-kerámia díszítette. Néhány éve Szentendrén dolgozták fel a művésznő hagyatékát, ennek kapcsán próbáltam a hegyeshalmi kerámiát felkutatni. Az azonban a sejtésem, hogy annak idején a pince berobbantásakor az az alkotás is megsemmisült. Bizonyíték persze nincs, mindenesetre nem szerettem volna, ha ez a négy kerámia is erre a sorsra jut - fogalmazott Szőke László.

 Czenki Zsuzsanna elmondta: a falról leszedett domborművek egyelőre raktározva lesznek, és amint találnak nekik méltó helyet, elhelyezik őket.

Forrás: kisalfold.hu