Az Öszvér hazatér

„Szombathelyi vagyok. Akkor is, ha életem ötvennégy évéből ötvenet Budapesten éltem le, s most Badacsonytördemicen vagyok otthon. Talán nem is az a jó meghatározás, hogy itt vagy ott vagyok otthon. Úgy lenne pontos, hogy ott, ahol emlékek, kapcsolódások, történések és városok, emberek és pillanatok végtelen és változó hálózatának darabjaként egy megismételhetetlen pillanatban felismerem magam. 

Ahol ráismerek arra, aki ott és mindig méretarányosan én magam vagyok. Az ember nem a születésével válik valamilyenné, hanem a móddal, ahogy az életre visszaemlékezik. Szombathelyen élnek a rokonaim, itt vannak eltemetve déd- és nagyszüleim. Gazdag Erzsébet íratott be a könyvtárba alig kétévesen. Itt töltöttem a nyaraimat. Meglepően sok emléket őrzök erről a csodás városról. 

Az Öszvérben szereplő város mégsem ezért hasonlít Szombathelyre. Ennek ellenére. […]” – írja Csikós Attila a könyvbemutató elé, mintegy ajánlásként. Az Öszvér főhőse mindenesetre egy szép (esős) napon elindul, hogy elszámoljon – önmagával. Kizökkenti, esetleg visszazökkenti – hova zökkenti az időt?