Jó reggelt, Vas vármegye!

Tőkét vonni. Szokásban vagyon sok helyeken, hogy mikor a fársáng elmúlik, a meg nem házasodott ifjakkal és férjhez nem ment leányokkal valamely fát vagy tőkét nevetségnek okáért megemeltetnek, vagy egy helyről más helyre vitetnek.” Csokonai Vitéz Mihály mondatai ezek a rönkhúzás hagyományáról. Nem csoda, hogy érdeklődött: megírta máig népszerű vígeposzát, egy bizonyos öregedő, nem is túl mutatós Dorottya diadalmát a „fársángon”. A farsang anno szokásosan a házasodás ideje volt. Aki ilyenkor nem kelt el, nem talált párt, a farsangi időszak végén bolondesküvőn kapta meg a magáét. Még egy ok a mulatságra. De a bolondesküvő se más, mint felhívás keringőre: a házasságra. A mesében is mindig az a happy end.