„Darázstészta baracklekvárral”

„Darázstészta baracklekvárral” – így hirdette magát nemrég a B menü az egyik vidéki étterem fekete kültéri tábláján. Bent fél órára megpihent útmunkások eszegették gyanútlanul a grízes mácsikot. Ha nem vágytam volna valami tartalmasabbra aznap, megkóstolom. És a másik darázsélmény a napokból a darázscsípéstorta, németül Bienenstich, vagyis méhcsípés – a kelt tésztás, vaníliakrémes fenséges süti a tetején mandulás, mézes, ropogós karamellel az egyik cukrászda pultjában pihent. Az most már egészen biztos, hogy szeretünk darázsnak keresztelni ételeket: a darás darázsnak hallatszik, leírni „más tészta”. Nálunk a húsvét is összeköti a két kedvenc fogást: családi körben kerültek az asztalra, a torta húsvéthétfőn, a darás tészta pár nappal korábban, még nagypénteken.