Egyszer volt, hol nem volt – mézeskalácsba gyúrt népmesék a Jurisics-várban - fotók

A Jurisics-várban Pócza Zoltán igazgató először a márciusban kapott elismerésüket említette. A Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) Egyszer volt, hol nem volt című, az ASzakkör Programban meghirdetett népmesepályázatára beérkezett alkotások közül a zsűri kategóriájában a legjobbnak minősítette a kőszegi pályamunkákat. A mézeskalácsokat akkor az NMI lakitelki székházában állították ki, most a várban. Aztán a szorgos kezű női kört méltatta, ahol a feladat megtalálja a megfelelő embert, és viszont, az ember a neki való feladatot. A közöset keresik, nem azt, amiben különböznek, és mindig érték születik, mondta. Két verssel is készült Pócza Zoltán a mézeskalácsról és virággal a hölgyeknek. 

Amíg az ismerősök, barátok bodzaszörp és házi sütik mellett beszélgettek, a vitrinekben látható díjazott remekekről – A királykiasasszony jegyei, Életfa, Király kis Miklós, Egyszer volt, hol nem volt, Mese, mese mátka – Gelencsér Ildikót kérdeztük. 

– A pályázatra úgy néztem a meséket és úgy kerestem képeket, hogy azokat el lehessen készíteni mézeskalácsból. Tudtam, hogy magos-rátétes és írókázós technikát alkalmazunk, és táblaképeket gondoltam ki. A kinyomtatott rajz alapján közösen, egymás keze alá dolgoztunk, kialakult, hogy ki sodor, ki rakja a magokat. Harmadik éve működik a szakkör. Sokan a kezdetektől járnak, de az új tagok is hamar beilleszkedtek. Egymást segítjük, összeszokottan, nyitottan az újra.

Örömmel, nem egyszer estébe nyúlóan készültek az édes-ékes mézesek – a táblaképeken kívül szívek, virágok, tojások és sok minden más –, amelyek július végéig megcsodálhatók a vár büféterében. 

Szeptemberben pedig újraindul a szakkör – tagjait a mézeskalácson kívül a szeretet is összeköti.