Kincsekkel teli Laci Pajtás – elkészült a bozsoki pajtamúzeum - fotók

A Laci Pajtásban órákig lenne jó időzni. A bejárattól apa és fia vezet, azután érkeznek sorban a családtagok, és feltárul az udvar, a pajta. A házaspár – László és Anikó – és három gyermekük – Anikó, László és Beatrix – együtt fogalmazza meg: nem porfogó múzeumot akartak, hanem élettel teli épületet. 

Még a kerítésen innen az első díszes építmény szép állapotú, százéves magtisztítót rejt. Anno a szentendrei skanzenbe készült, László azonban meggyőzte a falubeli tulajdonost, jobb helye lesz Bozsokon. A kerítésen belül a „Fűre lépni szabad” tábla fogad. Hátrébb vendégfogadó-talponálló alkalmatosságok – a tulajdonosok fabrikálták a megnyitóra régi gyalupadból, répavágóból, présből. A nyitott színbe kerültek a paraszti gazdaságokban használt nagyobb tárgyak: szecskavágó, prések, magtisztító, konyhasarok tűzhellyel.

– Legényke korom óta gyűjtöm a régiségeket. A szülői házunknál egyszer régen leégett a melléképület. A tárgyak egy része akkor a tűz martalékává vált, de ez nem szegte a kedvemet. A faluban mindenki tudta, hogy szeretem a régi dolgokat, és hozott egy-egy darabot. Nyolc-tíz éve felhívást intéztem a bozsokiakhoz, így sikerült a régi mesterségek emlékeit összegyűjteni, de Ausztriából, Szlovéniából, Erdélyből is kaptunk tárgyakat, és néhányat mi vásároltunk. Köszönettel tartozunk a felajánlásáért mindenkinek – mondja.

Az udvar más látnivalót is tartogat. Az 1901-ben Tamasics József által készített disznóólat – hidast –, amin minden eredeti a cserepet kivéve. Az Árnyékszék felirat fogad a következő helyiségnél – egykor pelyvakunyhóként használták, most mosdó funkciója van. A Laci Pajtás felirat alatt a pajtabejáratnál szőlőtőke növekszik – a maribori, több mint 400 éves szőlő sarja.

Az épületről ifjabb Banga László beszél: – A régi pajtának az lett a veszte, hogy egy idő után szétnyíltak a falak. Öt éve nyúltunk hozzá először: eltávolítottuk a tetőszerkezetet, és betonkoszorút öntöttünk a falakra. Új tetőfát és cserepet kapott, a lebontott faanyag pedig bekerült a belsőépítészetbe. Az újrahasznosításban hiszünk: a tetőből kinyert gerendától a monogramos téglán át az utolsó szögig mindent újra beépítettünk – mondja. Másfél-két éves kihagyás is volt a munkák között, de mindig ott motoszkált bennük, a pajtának el kell készülnie. A céldátum adott volt: május 10., hogy a Kalapos napokon, a negyedszázados jubileumon ott fogadhassák szeretett testvértelepülésük, Zetelaka vendégeit. 

A jó ízléssel berendezett kétszintes pajtát lenolaj szaga járja át. Az ajtónál FK monogramos kézi vetésű téglák tűnnek szembe – Flór Kálmán Bozsok és Kőszegszerdahely között üzemelt téglaszínjéből valók. A földszinten bal oldalon a régi mesterségek kellékei. Böhm Ferenc cipész a ’70-es évekig működött Bozsokon: csizmák, kaptafák, apró szerszámok, sáflik is láthatók egykori műhelyéből. Id. Horváth János, majd két fia a ’30-as évektől látta el az asztalos munkákat a faluban – a mesterséget bemutató sarok is helyet kapott. A Kláncon, a tűzoltószertár helyén működött Scherer Kálmán és fia kovácsműhelye. A kiállított kovácsfújtatót és eszközöket Merics Lajos ajánlotta fel. A szikvízkészítést 1939-től Szanyi János üzemeltette. A gyűjteményben ott a szódakészítő szerkezet, és két feliratos palackot is sikerült megmenteni. Több évtizeden át a Bodorkós család képviselte a méhész mesterséget. A mézpörgetőt Kaiser István ajánlotta fel. A szőlőművelés is képviselteti magát a kiállításon. 

A csillár boronából készült. A két tűzfalban kerék formájú ablakok engedik be a fényt. A galériarészen harminc-negyven ember le tud ülni, mondjuk egy beszélgetőesten. 

Alul a gazdagon berendezett konyhai résznél zárjuk a látogatást: a beépített tűzhelyt az egyik házból bontották ki, mellé kemence került. 

– A vendéglátásban nőttünk fel. Fontos a minőség, ügyelünk a részletekre. Ha van időnk, szeretünk jókat enni, és azt valakivel megosztani. Kedvünket leljük a hideg szódában, fröccsben, mustban, kocsonyában. Közben a józan paraszti eszünkre is hallgatunk, mérlegelünk, előrelátók vagyunk. Igaz ez az élet más területeire is – enged bepillantást életfilozófiájukba ifjabb Banga László. Beatrix a jól megválasztott vendéglátást említi alapként. Édesanyja azt, hogy 33 éve 15 négyzetméteren indultak, ma közel 3000 van beépítve, és a kétfős vállalkozásból ma több mint harminc alkalmazottjuk van. Anikó a jó (alap)anyagok megválasztását emeli ki, legyen szó fáról, kőről, tégláról vagy éppen a sütemények hozzávalóiról.

– Azzal, hogy a pajta elkészült, a családi összefogást, a vendéglátás szeretetét, a hagyományokra épülést is érzékeltetni tudjuk, amiből a mindennapokban is építkezünk – mondják.

Még „nem forrta ki magát teljesen”, mi lesz a pajtával. Állandó nyitvatartásra nincs kapacitásuk, de iskolás és felnőtt csoportokat szívesen fogadnak, ha előre bejelentkeznek. Tematikus napokat, esteket is terveznek. Szeretnék, ha megmaradna a pajta varázsa, amiben értéket hoztak létre a mának és a jövőnek.