Mesterséges intelligencia: mekkora veszélyt rejt az emberre nézve?

Ahogy korábbi cikkünkben már beszámoltunk az eseményről, Velemben, a Stirling-villában mutatta be a szerző, Radácsi László közgazdász nemrégiben megjelent könyvét, aminek a gondolkodás a témája. Ennek kapcsán kérdezte őt – Dr. Balázsy Péter köszöntője után - Górácz Anikó, az Mathias Corvinus Collegium Press kommunikációs vezetője és felelős szerkesztője. A Gondolkodj okosan! – mint megtudtuk – hosszú rákészülés után, de viszonylag hamar készült el. A szerző – aki közgazdász, egyetemi tanár, tanácsadó, mentor – motivációi a könyv írásához sok rossz gondolati irány, vita, téves okfejtések voltak. Még doktori munkáknál is rossz érvelésekkel találkozott: így született meg ez a könyv. Írásakor igyekezett a harsány „amerikai” stílust elkerülni, de kerülte a túlzottan tudományos, „dohos szagú” stílust is, ahogy fogalmazott. A gondolkodás fejleszthető, trenírozható! Ezt a tudomány, az agykutatás legfrissebb eredményei is bizonyítják. De ezen túlmenően a tapasztalatai is azt mutatják, hogy ez lehetséges. Leírhatók olyan módszerek és eljárások, amiknek következetes gyakorlásával (a sporthoz hasonlóan) célt érünk. Ami nem más, mint hogy okosabban gondolkodjunk, vagy több helyzetben ezt tegyünk – esetleg gyakrabban szembesülünk (és értjük meg) saját elkövetett hibáinkat. Az említett tapasztalat és gyakorlat sokezer éves, tehát bőven van mire támaszkodnunk. Itt kapcsolódott mondanivalója az előadás címéhez: „A nem mesterséges intelligencia hatalma”. 

A mesterséges intelligencia (MI) azon alapul, hogy az emberi gondolkodás algoritmusokra épül, ami fejleszthető – és így fejlődik az MI is. Az attól való félelem, ami sokakban megfigyelhető, szerinte nem alaptalan. Ám megnevezi a veszély forrását is – ami nem más, mint az emberek gondolkodásának stagnálása, fejlesztésének hanyagolása. Ha nem gondolkodunk, ha nem fejlesztjük magunkat, akkor valóban van ok a félelemre!

Radácsi László közgazdász nagyon fontosnak tartja a gondolkodás folyamatos fejlesztését. Felhívja a figyelmet arra, mennyire sokrétű és sok gyakorlati előfordulása van ennek – és mennyire sok ajándékkal halmoz el bennünket. Jobb kommunikáció, igényesebb önkifejezés, fejlettebb vitakultúra jellemzi a hétköznapokban. Ez utóbbit külön is kiemeli: az ideális oktatás alapja lehetne, a megszokott poroszos technikát felváltandó. Kulturált vitákkal, érvek ütköztetésével sokkal gyakorlatiasabb, értékesebb és hosszabb távon használható tudást szereznénk.

Érzelem és értelem

Vajon mennyire hagynak nyomot gondolkodásunkban érzelmeink? Vajon annyira nagy súllyal bírnak, hogy ez adhat egyfajta felmentést? Megakadályoznak a helyes, józan gondolkodásban? Nem! Válasza szerint a befolyás valós, igaz, de ezek kapcsolata ennél sokkal bonyolultabb. A gondolkodásunk alapja, gyökere az érzelmeinknek is, és befolyásolják azokat (eleve már például a témákat is). Az érzelmek, indulatok képesek „kisiklatni” a gondolkodást a helyes irányból – de a kellő nyitottság és önuralom segíteni fog, egyfajta védőburokként. Ezért érdemes ezeket megérteni, segítségül hívni, harmonizálni. Innentől a helyes gondolkodás támogató, megerősítő lesz.

Mindig a vita volt a legeredményesebb a kultúra fejlődése során

Amit fel tudott mutatni az emberiség a történelme során, mint problémamegoldás: mindig a vita volt a legeredményesebb, leghatékonyabb megoldás. A vitákon nem ritka az sem, hogy „átállunk”, annyira elfogadjuk a másik fél érveit. Ez nem megy homlokra csapás-módszerrel, mint azt Hollywood sugallja! Néha sok éves folyamat akár – lényeg a végső eredmény. A vita remek lehetőség megmutatni másoknak más szempontokat, érveket, és hozzásegít a gondolkodáshoz, a fejlődéshez. Agykutatók tényszerű módon bizonyítják: a zárt gondolkodás az agysejtek rombolását, elhalását okozza – ellenkező esetben viszont energizálás, pulzálás következik be. Ez teljesebb tanulást, jobb életminőséget hoz.

Tud-e bölcs lenni a mesterséges intelligencia?

 A mesterséges intelligencia – ahogy erről már korábban szó volt – algoritmusok alapján működik és fejlődik. Jól csinálja, amit tennie kell: az automatizmusokat. Amikor hatalmas adatbázis alapján hoz eredményt; például a gyógyszeriparban. Képes létrehozni képet, zenét – de a kreativitásra nem alkalmas. Alkotni, és főleg: igényesen, ne adj’ Isten: művészi szinten alkotni, valószínűleg soha nem fog tudni – véli Radácsi László. Ez a szint már túlmegy a tudáson: itt már bölcsességről, világlátásról, jóságról és szeretetről beszélünk. Ehhez még hozzájön a kapcsolatunk a Természettel, ami inspirál, befolyásol, meghatároz. Ezek a területek soha nem lesznek jellemzői a mesterséges intelligenciának.

Ha alábbhagyunk, ha hagyjuk elkorcsosodni, eltunyulni gondolkodásunkat, akkor viszont elveszítjük a harcot. Egyetemi példát hozott: ha egy oktatónál, tanárnál elfogadható, leadható egy ChatGPT által „megírt” beadandó, egy prezentáció vagy dolgozat, akkor ott nem az MI, és nem is a diák hibáztatható – hanem aki ezt elfogadja. Aki olyan feladatot adott fel, ami így is megoldható. És ők igenis félhetnek az MI-től – véli az előadó. De szerinte ők jobb is, ha kiesnek, kimaradnak a folyamatokból: „nem a helyükön vannak”. És ismételten felhívja a figyelmet a séta, szabad levegő, mozgás és természetben töltött, minőségi időkre – és a közben is jelen lévő gondolkodásra.

Összegezve, cikkünkben ezekről olvashatott:

• a gondolkodás tanulható
• a gondolkodás és a mesterséges intelligencia kapcsolata
• az érzelem és az értelem összefüggései
• a vitakultúráról
• és hogy ki nyeri ezt a versenyt