A költőnőre emlékezünk

2024.11.01. 14:01

Ki visz virágot Gazdag Erzsi sírjára?

„Ki ismeri a sírok doh-magányát,/ holtak lakását, jaj, ki ismeri?” Ezek a sorok is megszólalnak a szombathelyi Jáki úti temető „főutcáját” járva, ahol a díszparcellában, a város kiválóságai között Gazdag Erzsi költőnő 1987-ben díszsírhelyet kapott.

Gazdag Erzsi gyermekeknek írt az élete nagy részében. Miközben saját gyermeke nem volt, egy kicsit mindenki a gyermeke lett a versei által – az ötvenes évektől fogva, hogy a kötetei országos terjesztéssel, milliós példányban megjelentek és nagy számban bekerültek az óvodában tanított költemények közé.  Így lehet, hogy habár közvetlen leszármazottja nincsen, mégis mindig van a nyughelyén virág, és valakik mindig mécsest gyújtanak itt. A költőnő a közösség halottja, az utókoré, amely addig fog tartani, amíg valaki emlékszik még játékos, könnyed, fülbemászóan dallamos soraira.

Gazdag Erzsi
Megjelent Merklin Tímea: Szép szavak kincstárnoka című kötetében, amely Gazdag Erzsi halálának 10. évfordulóján íródott 1997-ben
Fotó: Benkő Sándor

De Gazdag Erzsinek van egy másik hangja is, amivel minden érzékeny felnőtt embert is megszólított „az utolsó szó jogán” – ezzel a címmel adta közre az élete végén, a kórházi ágyon írott verseit. 

Közülük a fentebb megkezdett így folytatódik: (Ki ismeri)„Az árva testek kíntalan keservét,/átváltozásuk nem mért perceit?//Feltámadásuk ígért öröme/vigasz lesz-e a szörnyű börtönért?/ s megértik-e, ha „örök” életük, / miért kell előbb halálra menni, miért?”

Fotó: Szendi Péter

Gazdag Erzsinek november 14-én lesz a 112. születésnapja

 Jubileuma közeledtén köszöntőül idézzük pályatársát, a termékeny éveit szintén Szombathelyen megélt Székely Ákos költőt, aki pedig november 6-án lenne 79 éves.  Ő ezeket a fontos mondatokat fogalmazta meg egy interjúban Gazdag Erzsiről: „Tiszteltük, mert ő volt az egyetlen országosan számon tartott helyi költő. Olyan pillanatban volt itt tekintély, amikor a városban is voltak irodalmi mozgások. Dolgának érezte, hogy tőle idegen költői világok számára estet rendezzen... Látnunk kellett, hogy Erzsi néni a retiküljével megy, dolgozik, viszi, kíváncsi, odafigyel... Most látni, hogy volt az irodalmi életnek egy angyala, aki átrepült a történések szobáin. Most funkciók vannak, szerepek, angyal pedig nincs sehol.”

Vagy mégis? 

Aki lát egy elhagyott retikült, szállongó fehér pihével, tudhatja, hogy arra járt.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában