A 35 éves Hajnalcsillagról meséltek a csillagok Kőszegen - telt ház a lovagteremben, eleven Anikó öröksége

„A csillagok, ha mesélni tudnának”: ezzel a címmel tartott 35 éves jubileumi műsort a kőszegi Hajnalcsillag Néptáncegyüttes. A szombat esti előadást a Jurisics-vár Lovagtermében, telt ház előtt rendezték meg, óriási sikerrel. A kötelező előregisztráció már napokkal előbb betelt, így a műsort online is meg lehetett tekinteni. 

Fergeteges Hajnalcsillag előadás

Két részből állt a műsor: először egykori táncosok álltak össze most pár hónappal ezelőtt és gyakoroltak erre az alkalomra. Egy felcsíki tánccal kezdtek, majd őket követték a legkisebbek: óvodások, illetve kisiskolások. És utána következett egy nagyon szép pillanat: a régi táncosok közül nagyon soknak a gyermeke, illetve többeknek több gyermeke is táncolt a kicsiknél… És a végén volt egy örömtánc: a szülők a gyermekeikkel. Ez egy nagyon megható pillanat volt, amikor – úgymond – a múlt, a jelen és a jövő találkozott a színpadon. Itt nagyon sok érzelem szabadult fel sokakból, ami a vastapsban is megmutatkozott.

Ezután a jelenlegi aktív csoport mutatott be somogyi táncokat. Ennek az adott különleges hangsúlyt, hogy Zsigmond Barbara, a mostani művészeti vezető első koreográfiája. A Hajnalcsillag Táncegyüttes művészeti vezetője, Dvorákné Kővári Anikó ugyanis három évvel ezelőtt elhunyt – az ő helyét vette át, nem könnyű helyzetben Zsigmond Barbara. Az eggyel nagyobb utánpótlás csapat következett, a Kis Göncöl: itt tíz-tizennégy év közötti fiatalokról van szó. Ez is Zsigmond Barbara koreográfiája volt: Rábaközi táncok, és utána egy Magyarbődi karikázó: a báziscsoport Anikó utolsó koreográfiáját táncolta. Utána a Boglya zenekar zenélt, majd az első „félidőt” egy Vág-Garamparti randevú tánccal zárták. Ezt erre az alkalomra készítették el; színpadon eddig még nem mutatták be: ez Csollány Csaba és Csollányné Horváth Krisztina koreográfiája.

Szünet után Bukovinai táncokat láthattunk, szintén a báziscsoporttól. Ennek koreográfiáját az együttes vendégoktatója, Horváth Győző készítette. A második táncot szintén korábbi táncosok adták elő, Anikó emlékére: ez egy Mezőségi koreográfia volt, „Házunk előtt jégverem” címmel. Szívet melengető volt, és egy kis időutazás: látni a ezeket a mai felnőtteket, akiket még akár óvodásként kisiskolásként ismertünk meg és nagyon sokáig voltak a társaság része. Nagyon örültek ennek a találkozásnak, és jó volt látni azt az izgalmat, ami még így felnőttként is ott volt az arcukon, hogy újra felvehették a népviseletet. Egy szilágysági tánc következett: ez is Anikó koreográfiája volt „Dombon van a babám” címmel. Ismét a Boglya zenekar következett, a fináléban pedig Bodrogközi táncokat láthattunk, „Szól a fülemüle” címmel (ennek is Horváth Győző készítette a koreográfiáját). Ez is teljesen új volt ez a közönségnek, mert még nem mutatták be ezt a táncot eddig színpadon. 

A műsor végén köszöntések következtek. Három táncos „örökös tag” kitüntetést kapott: Busa Borbála, Kovács Rózsa és Zsigmond Boglárka. Idén az alapítvány létrehozott egy díjat, „Anikó öröksége” néven. Ezt a díjat minden évben olyan táncosnak vagy segítőnek fogják felajánlani, aki a sokat tesz az együttesért. Idén Fekete-Pataki Edit kapta meg, aki öt éves korától fogva, immár 35 éve táncol az együttesben, most már ő a legkisebbek csoportvezetője. Básthy Béla polgármester, valamint Pócza Zoltán, a Művelődési Központ vezetője után Vas vármegye többi együttese, illetve a helyi civil szervezetek is köszöntőt mondtak. Itt volt a felvidéki testvértelepülés, Nyitragerencsér polgármestere is, aki szintén meleg szavakkal méltatta az estet.

Mit láthattunk?

• felcsíki tánc
• somogyi táncok
• Rábaközi táncok
• Magyarbődi karikázó
• Vág-Garam menti felvidéki tánc
• Bukovinai táncok
• Mezőségi téncok
• szilágysági tánc
• Bodrogközi táncok