Mesélő podcast - Forradalmi hangulat a szombathelyi hangversenyen

A 19. század derekán Európa szerte, így hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő Willmers muzsikájának hangulatát egy pesti koncert után Szendrey Júlia így örökítette meg: „Amerre te jársz, ott virul a tavasz, játékod meghozza, játékod maga az”. Nem meglepő, hogy Rudolf Willmerst a vasi megyeszékhelyen is örömmel látták és szombathelyi fellépése a város ismert művészeinek, Mayer Karolina énekesnőnek és Henne Frigyes hegedűsnek közreműködésével zajlott. A műsorban Willmers „Egy nyári nap Norvégiában”, „Regényes ábránd”, valamint Makói csárdás” című saját szerzeményei is elhangzottak és a koncert végén a művészek közkívánatra eljátszották a „Szózat”-ot, amelyet üdvrivalgás követett és ennek hatására azután felcsendült „Garibaldi nótája” is. Az eseményen, a korabeli sajtó tudósítása szerint, jelen voltak az Erdődy-, az Ambrózy-, az Ebergényi-, és más előkelő családok tagjai. A művészi rendezvénynek viszont politikai következménye is lett.

 Egy, a vármegyére beérkezett besúgói jelentés nyomán, az alispán a rendőri felügyelet elhanyagolása miatt felelősségre vonta a szombathelyi szolgabírót, mondván: „...súlyosan sérült Magyarország Királyi Helytartójának 10776. sz. rendelete ugyanis a „Szózat” tömeges éneklése rendesen tüntetésekre szokott felhasználtatni, jóllehet e dallamnak semmi forradalmi színezete nincs, s ehhez képest tilosnak nem is tekinthető, mindazon által ennek nyilvános helyeken, ünnepélyes alkalmakkal nagyobb tömegek, vagy iskolás gyermekek által való éneklését főleg azon célból óhajtom meggátoltatni, mivel ez által csak a tüntetési viszketegség ébresztetik, mi köztudomásúlag mindig káros hatásokat eredményezett. Felszólítom, hogy tapintatos eljárással ezen visszaéléseknek elejét vegye és e dallamnak, nyilvános éneklését megakadályozza. Ha intézkedései dacára ilyen kísérletek előfordulnának a fő tényezők megbüntetése végett a szükséges további lépéseket sikeresíteni ne késlekedjék. Kelt Budán 1862. május 18-án a Helytartó Ő Nagyméltósága nevében Priviczer István”. A rendelet alkalmazására az alispán a főszolgabírót nyomatékosan figyelmeztette, és felszólította, hogy Willmers további hangversenyeit éber figyelemmel kísérje.