Garas Kálmán: portrék a kastélyban

Garas Kálmán fotóművészt Hegedűs Éva kereste meg a felkéréssel, aki ennek a kastélynak a kezdetek óta „háziasszonya” – szervezésében a polgári kör számlálhatatlan jelentős eseményt rendezett az utóbbi évtizedekben. A portrék Garas Kálmán portréfotóinak egy szegmensét mutatják be – amennyi elfér ezeken a falakon –, de a rész is rámutat az egészre: arra, amit ezek az arcok együtt képviselnek a Vas vármegyei kultúrában. Tóth Csaba, Munkács-díjas festőművész, a kiállítás rendezője megnyitójában az önazonosságról, a helyi identitásról beszélt és arról az otthonérzetről, amit a tárlat élményszerűen nyújt.

A fotográfia és a portré műfajáról szólva az ősi tevékenységhez, a vadászathoz nyúlt vissza: az ember megcélozza és meglövi, amit el akar ejteni, meg akar szerezni; a barlangrajzok is rögzítik ezt. Amikor a vadász becserkészi a vadat, minél közelebb igyekszik kerülni hozzá, hogy el tudja ejteni. A fotósnak is meg kell teremteni azt a szituációt, amelyben a jó portrét „meglőheti”, és nincs rá recept, mindig mindenkinél más a helyzet. Egy másik hasonlattal élve: ahogy az egyiptomi múmiaportrék az öröklétet igyekezte megragadni, úgy ezek a portrék is örökéletűvé teszik a személyt, akit ábrázolnak. 

Garas Kálmán tárlatán elhangzott Weöres "Vasmegyei üdvözlet" című verse

A rendezvényen Tóth Kálmán, a városrész képviselője mondott köszöntőt, Horváth Soma alpolgármester, mint a Cromwell Színházi Társulás egykori tagja verset mondott: Weöres Sándor „Vasmegyei üdvözlet” című versét, amely Garas Kálmán kiállításának címét inspirálta. Közreműködött Csanádi Szilvia hegedűművész, a Savaria Szimfonikus Zenekar muzsikusa, aki a Schindler listája című film zenéjéből játszott végül. 

Garas Kálmán fotóművész kiállítása 2025. január 31-ig látható a Zarkaházi kastélyban.