Egy élet munkája veszett oda: olvasóink indíthatják be a szombathelyi pár új életét

 A faházunkat magam építettem, most pedig minden odaveszett. Tehetetlen voltam, csak álltam, és néztem a pattogó szikrákat - nyilatkozta lapunknak november derekán Tóth József, miután parkerdei házuk leégett. Írásunk megjelenése után, szinte azonnal jelentkezett szombathelyi olvasónk, aki segítene a bajba jutott házaspárnak, látta, hogy mindenük odaveszett. Kérte, nevét ne írjuk le, szerinte fontosabb az adomány, mint azt ő személye.

- A férjem, ugyanazon a hét elején hunyt el – kezdte olvasónk. - Ő is asztalosként dolgozott. Olvastam, Tóth Józseféknek mindenük odalett, elégtek. Gondoltam, ebben a helyzetben segítene, ha szeretett párom ruháit felajánlom, hogy erre már nem legyen gondjuk. Talán jó hasznát veszik.

Mindenük odaveszett a tűzben 

S valóban Tóth József és felesége minden támogatást köszönettel elfogad. Az elmúlt napokban eseménye felgyorsultak. Beköltözhetnek egy önkormányzati lakásba, ennek berendezése, otthonosítása is feladatot adott, ad. Miként a telken is ment a munka, konténert hozattak, eltakarították, elszállíttatták a romokat. Az szemmel jól látható volt, a teljesen leégett épületet le kell bontani és újat építeni a helyére. Úgy számolnak, ha minden jól megy, akkor talán jövő év tavasszal újraépíthetik a házukat. Ehhez pedig pénz kellene. A gondokat tetézi, hogy a készpénz megtakarításuk elégett, biztosításuk pedig nem volt.

A családtagok, rokonok, ahol tudnak segítenek, de bíznak olvasóink jóindulatában is.

Bár, már tíz nap eltelt a borzalmas éjszaka óta. Nincs olyan pillanat, amikor József és Ilona ne gondolna az akkor történtekre. Tóth József, a múlt heti cikkünkben így idézte fel az eseményeket: este hét óra lehetett, a vacsora előtt kijöttem a házunk előtti kis teraszra, aztán ledöbbentem: csak úgy dőlt a fűst a kémény mellől. Feleségem azonnal kiparancsoltam a házból. Először magam akartam eloltani a tüzet, de a lángok erősebbek voltak nálam. Rohantam segítéségért. Persze, senki sem volt a közelemben, hosszú percek teltek el, amíg felénk jött egy autós, ő értesítette a tűzoltókat, akik hamar kiértek. A gondokat tetézte, hogy a szűk utcába nem tudtak bejönni. Így a tömlőkből vezetéket építettek. Sajnos, minden igyekezet hiábavaló volt, teljesen leégett a házunk.

- A faházunkat magam építettem, most pedig minden odaveszett. Tehetetlen voltam, csak álltam, és néztem a pattogó szikrákat – mondta szomorúan.

Mint megtudtuk, József és Ilona két évtizede költözött ki a Parkerdőbe. Megszokták az itteni életformát, szeretnek itt, szeretnének mihamarabb visszaköltözni az otthonukba.

December 21. éjfélig várjuk a támogatásokat

A Lapcom Média Alapítvány Vas Népe és vaol.hu olvasói adományoknak nyitott alszámlájára a 12096705–01312657–00300002 számlaszámra december 21. éjfélig utalhatnak. Köszönjük, ha segítenek a bajbajutottaknak! Tóth József és párja mellett Kovács Ágnesnek és családjának gyűjtük az adományokat: a szentgotthárdi érdesanya egy újszülöttel és egy kisgyerekkel maradt egyedül.