Apa nélkül várják a karácsonyt

Az ünnepi időszakban különösen nagy tere van a segítségnyújtásnak: ilyenkor könnyebb észrevenni, hogy sokan küzdenek olyan nehézségekkel, amelyekre a mindennapokban talán nem figyelünk fel. A Vas Népe adventi kalendáriumában mindennap kinyílik egy ablak, igyekszünk tenni, ha csak egy kicsike jót is – legyen szó adományozásról, egy segítő kézről, vagy akár egy tábla csokiról. Célunk, hogy inspiráljunk: egy tábla csokoládé a rászorulóknak, egy meleg ruha ajándékozása a hidegben, vagy akár csak egy barátságos beszélgetés a magányos szomszéddal. Apró gesztusok, amelyek hatalmas erővel bírnak.

Segítségnyújtást kérünk egy családnak

A Vas Népe adventi kalendáriumának első ablakában szeretnénk bemutatni egy családot, akik rendkívül nehéz helyzetbe kerültek: az édesapa hirtelen elhunyt, így az anyuka egyedül maradt két pici gyerekkel és idén először töltik a karácsonyt a családfő nélkül. Adománygyűjtő akciónkban az ő életüket szeretnénk könnyebbé tenni.

„A férjem, Horváth Balázs 38 éves volt, és nem voltak problémái; nem volt semmi betegsége. Csak elment dolgozni és nem jött többé haza” – így kezdi történetét a szentgotthárdi fiatalasszony, Kovács Ágnes. Semmi, a szívéhez kapcsolódó probléma nem volt, sem pedig valamiféle betegsége. És hogy mi történt? Megdöbbentően kevés: Szombathelyen dolgoztak; térburkolati követ raktak (kertépítő volt a szakmája). És egyik pillanatról a másikra megállt a szíve, és összeesett. Próbálták újraéleszteni, de nem tudták. Ennyi történt. Nagyon gyorsan jöttek a mentők is, de már ők sem tudtak segíteni. Ez az idei nyáron történt, június 28-án.

Az elmúlt négy év

„Nagyon régóta ismertük egymást, már óvodába is együtt jártunk, majd általános iskolába is. Aztán valahogy elsodródtunk egymástól… az élet másfelé vetett minket. Ő Dániában volt kint tíz évig, én meg Budapesten laktam közben. És úgy alakult, hogy mindketten egyszerre költöztünk vissza szülővárosunkba, Szentgotthárdra. Újra összetalálkoztunk, és onnan indult a kapcsolatunk, négy évvel ezelőtt. Rá egy évre házasodtunk össze, majd egy újabb év múlva született meg Nimród, aki lassan két éves lesz. Szerettünk volna kistesót, mielőtt még visszamegyek dolgozni. Ez össze is jött, de nagyon nehézkes volt az egész terhesség… sokkal rosszabbul viseltem, mint az elsőt”.

Benedek komplikált érkezése

Az anyuka és a kisbaba, Benedek ezen a héten, szerdán érkeztek haza Zalaegerszegről, a kórházból. Három hét után… Az utolsó másfél hétben ugyanis Ágnesnél nagyon magas vérnyomás-értéket mértek, így bent kellett maradnia: toxémia alakult ki a terhesség utolsó fázisában. Vérnyomáscsökkentő kellett, de arra is nagyon lassan reagált. Másfél hétig próbálták kordában tartani, és akkor megindították a szülést, nehogy baj legyen. Másnap átkerültek az intenzívre a picivel, mert bármit evett, az ki is jött belőle, és a kiszáradás fenyegetett. Két napig a koraszülöttekkel voltak együtt; Benedek 3110 grammról lefogyott 2700-ra. Infúzióra kellett tenni, és így, végre két nap múlva már kezdett helyreállni a szervezete. Közben az édesanya vérnyomása is helyreállt, így újabb másfél hét után érkezhettek haza Szentgotthárdra – három hét után. Árván, édesapa nélkül…

Advent és karácsony tövében

Most az összefogás és a segítségnyújtás az, ami segít. Egy nem egészen két éves is igen sok törődést igényel, természetesen – és most itt a kis jövevény is. „Anyósom is a közelben lakik, és számíthatok rá is; támogat bennünket. Anyukám pedig éjszaka itt van velünk, rengeteget segít. Majd kialakítjuk az életünket… Igen nagy segítség ő. De ettől még nem a férjem” – sírja el magát Ágnes.

A Vas Népe adventi kalendáriuma holnap is tartogat egy jótettet!

A történet röviden:

• együtt jártak óvodába és iskolába
• négy éve indult a kapcsolatuk, három éve házasságot kötöttek
• két éve megszületett Nimród
• idén nyáron 38 évesen, hirtelen meghalt az édesapa
• ezen a héten megszületett a kis árva, Benedek is