Egyfecske: Aminek erőt adunk, az uralkodhat rajtunk

Naponta milliárdnyi gondolat suhan át a fejünkben. A többsége roppantul unalmas módon ismétlődik. Általában ugyanaz a verkli. Van, aki ezt észre sem veszi, megint más próbálja elcsendesíteni a kobakjában képződő kakofóniát. Ám mégsem ez a legzavarosabb ebben az egészben, hanem az a jelenség, amikor egy gondolat felbukkan, és gyökeret ver bennünk. Nem tudjuk elhessegetni, s csak rövid időre vagyunk képesek száműzni a fókuszunkból. De valahogy mindig visszatér. A rögeszménkké válik szépen-lassan. Elkezdünk hinni benne, vagy éppen rettegni tőle. S bizony, amire ilyen erőteljes fókuszt, azaz figyelmet helyezünk annak erőt adunk saját magunk felett.

Hogy milyen gondolatra utalok? Erre nincsen egyetlen egyetemes válasz, mert abszolút egyénfüggő, hogy a milliárdnyi kósza gondolatfoszlányból kinél mi ragad meg. De a “csúnya vagyok”, “kövér vagyok”, “béna vagyok”, azaz a becsmérlő “vagyok” típusú kijelentések nagyon gyakoriak, s többnyire ennél sokkalta vulgárisabb formában bukkannak fel.

A gondolatelcsendesítő technikák sokat segíthetnek, mert a káoszt felváltó nyugalom egy igazi mentális nagytakarítással ér fel. De akár egy vadiúj gondolatot is választhatnánk a régi, bántalmazó helyett. Azaz valami minket táplálónak, emelőnek is megpróbálhatnánk erőt adni…. Ki tudja, még a végén az is lehet, hogy csak ettől a cserétől megváltoznának a szürke mindennapjaink.