Mi a hosszú élet titka? – Vármegyénk idős embereit kérdeztük

Hármukat is megkérdeztük, mi a hosszú élet titka. A kőszegi Németh Istvánné Éva néni május 13-án lesz kereken százéves. Öt éve, a 95. születésnapján még az otthonában köszöntötte Básthy Béla polgármester a csupa mosoly, törékeny, kicsi asszonyt, aki két éve költözött be a Kőszegi Evangélikus Szeretetotthonba. Ott találkoztunk vele.

– Apám kántortanító volt, otthon nyugodt, kiegyensúlyozott családi életünk volt. A férjem sajnos fiatalon, 69 évesen távozott közülünk – vele is szép családi életet éltünk, három gyermekünk született. A hosszú élethez talán ez a nyugalom, a családi béke legfontosabb – mondja.

Éva néni nem Vas megyében született, de mivel a nagyszülei kőszegi svábok voltak, a középiskolás éveiben itt lakott. Miután édesapja a fronton hősi halált halt, a soproni Zrínyi Ilona Honvédtiszti Leánynevelő Intézetbe került. 1946-ban a Soproni Állami Tanítóképző Intézetben szerzett oklevelet. A környéken nem sikerült elhelyezkednie. Fejér megyébe került, ahol több településen tanított évtizedekig. 

– Megbecsült pedagógus voltam, a végén szakfelügyelő lettem, két járás iskoláit ellenőriztem, úgy mentem nyugdíjba Bicskéről, és költöztem vissza 1988-ban Kőszegre. A kollégáim, a diákok szerettek, tiszteltek. Tanárként sem tudtam mérges lenni, a másik titkom talán ez a hosszú élethez. Anyám is hasonlóan víg kedélyű volt – mondja. Az igazsághoz tartozik, hogy Éva néni húga is szép kort ért meg: Budapesten dolgozott óvónőként, 96 évesen halt meg. 

Az idős asszonynak komolyabb betegsége nincs. A Honvéd kórházban a csípőjét operálták, járókerettel közlekedik. A memóriagondjaira szedett gyógyszert, vérnyomáscsökkentőt írtak fel neki és porcerősít. A szeretetotthonban figyelemmel kíséri a híreket – mindennap elolvassa a Vas Népét, tévét is néz – és keresi az operaközvetítéseket, hiszen nagy zenerajongó. Szívesen beszélget a lakótársaival, a napi tevékenységei között ott van az ima és a keresztrejtvényfejtés is, és sokat gondol szeretteire: gyermekeire, nyolc unokájára, 14 dédunokájára és négy ükunokájára is, akik rendszeresen látogatják. – Féltem a családomat. Minden nap imádkozom értük. És nagyon sokat köszönhetek a Jóistennek. 

Hónapra pontosan egy évvel Éva néni után, 1926-ban született a 99. évében járó Széll Kálmán orvosprofesszor, Szombathely és Vas vármegye díszpolgára. 

A hosszú életnek szerinte nincs titka: 

– Az, hogy hosszú életűek leszünk-e, csak részben múlik rajtunk. Könnyű dolgunk lenne, ha azt mondhatnánk, hogy elég kerülni az életet megrövidítő dolgokat, ám ez nincs így. Könnyebb azt magyarázni, hogy mivel nem tudjuk megrövidíteni az életünket, mint hogy mivel hosszabbíthatjuk meg. Közhely, hogy egészségesen kell élnünk. Ismert az is, hogy az alkohol-, a kábítószer-fogyasztás, a dohányzás rövidíti az életet, és talán még a gyógyszerfogyasztás is ide sorolható. Összességében minden szélsőség árt: az önkínzó fogyókúráktól az elhízásig. Én a természetes életmód pártján vagyok. Semmit sem szabad túlzásba vinnünk, még az élni akarást sem. Persze nem mindegy, hogyan sáfárkodunk az életünkkel, ám előfordul, hogy valaki fiatal korában kap gyógyíthatatlan betegséget, amit az orvostudomány csak átmenetileg tud uralni – ilyenkor rajtunk kívül álló ok miatt rövidül meg az életünk. A hosszú élet alkat kérdése is: vannak köztünk törékenyebbek és ellenállóbbak is. De ez sem feltétlenül stimmel: az ikertestvéremmel mi egy test, egy lélek voltunk, ő mégis korábban meghalt és más betegsége volt. Az sem számít feltétlenül, hogy valaki rengeteget dolgozik vagy dologtalanul él: mindkettőt utolérheti a halál. Az akaratunktól függetlenül örökölünk is, és bár a magatartásunkkal hozzájárulunk az élet folyásához, összességében a nagyobb rész nem a mi kezünkben van, az életünket nem mi irányítjuk – hallottuk Széll Kálmántól.

A professzor kitért arra is: a hosszú élet feltételezi az öregséget. Külön szakasz ez az életünkben, amelynek van aktív és passzív periódusa is. Az utóbbi szobafogsággal jár és azzal, hogy az ember már nem tud fizikailag helytállni. 

– Az öregség állapot és sajnos az is velejárója, hogy amit valaha tudtunk fizikailag és mentálisan, azt lassacskán visszaveszi a természet. Talán, hogy könnyebb legyen meghalni, amikor már nem az élet tetejéről zuhan le az ember hanem megváltásként gondol a halálra. Persze annak is van előnye, ha valaki rövidebb életű: életerős, sok eredményt elért emberre emlékeznek vissza.

Széll Kálmán nem szereti, amikor szépkorúként utalnak az idősekre: – Az öregség minden, csak nem szép. Igaz, az ember öregkorára általában bölccsé válik, aminek előnyei is vannak. 

Életvezetési tanáccsal is szolgál: 

– A hosszú élethez az is hozzájárul, hogy nem szabad állandóan panaszkodnunk és tragikusan felfogni a dolgokat. Ajándékként fogadjuk el az életet, éljünk tartalmasan és készüljünk, hogy bármikor megkaphatjuk a behívót. Könnyebb így elviselni, ami megadatik. A magam részéről hívő ember vagyok: Istenre kell bíznunk magunkat és az ő bölcs belátása szerint el kell fogadnunk a sorsunkat.

Hármójuk közül a legfiatalabb – „még csak” 84 éves – az oszkói idősek otthonában élő Józsa Ferenc. 

Tizenkét éve meghalt Feri bácsi felesége, a gyerekeik messzebb laknak, ő pedig egyre gyengébbnek érezte magát, fájtak a forgói. Ezért is jelentkezett az otthonba a szomszédos Olaszfáról, és örül, hogy sikerült bejutnia. S hogy mi a titok? – Feri bácsi szerint ezt senki sem tudja biztonsággal megmondani. – Ismerek olyat, aki rengeteget dolgozott, ennek ellenére sokáig élt. Más alig végzett fizikai munkát, mégis fiatalon elment. A genetikai adottságok lehetnek a döntők. A szüleim parasztemberek voltak, mindketten nyolcvan felett haltak meg. Apai nagyapám pedig 89 évig élt. Zömmel azt ettük, amit megtermeltünk, lehet, hogy ennek is szerepe van abban, hogy viszonylag egészséges vagyok – mondja. 

Feri bácsi tavaly került az intézménybe (Nádasdi Evangélikus Diakóniai Központ Hegyháti Idősek Otthona Oszkó) Kalauz volt fiatalon. Harmincévnyi termelőszövetkezeti munka után – abból húszat az erdőn, fakitermeléssel töltött – és két agyi infarktuson túl néha szédül, de „egyelőre jól van, sokat olvas és még gondolkodni is tud” – mondja csibészes mosollyal. 

– A gyerekek rendszeresen látogatnak. Nekem már csak az a vágyam, hogy nekik és az unokáimnak ne legyen bajuk. Ők a mindeneim. Amit a sors hoz, abba belenyugszom. A jókedv nem hagy el.