Polgármester a tanítóból - Varga Kálmán elmúlt 90 éves

Varga Kálmán Kőszegen született 1934-ben egy ötgyermekes családban. A három elemi elvégzése után Újvidékre költöztek, mert rendőr édesapját oda áthelyezték. 

- Csetnikek diplomatákat menekítettek ki abból a fogdából, aminek apám a parancsnokhelyettese volt, ezért rajta verték el a port, pedig bent sem volt aznap. Idegösszeroppanást kapott, ezért édesanyám falujába költöztünk, Fertőszéplakra, az 5-6. osztály ott végeztem el – meséli Kálmán bácsi. 

•  A hat elemi után, 1944-ben Sopronba akartam menni tovább tanulni, de a várost bombázták, a szüleim nem engedtek el. 
•  A következő évben azért nem mehettem, mert bejöttek az oroszok. Az 1945-46-os tanévben kerültem a soproni Széchényi István Gimnáziumba. 
• Azt meg ’48-ban államosították, és a gimnázium diákjait szétszórták polgári iskolákba. 

Rengeteget kellett gyalogolnom az új helyre: Fertőszéplakról öt kilométert Fertőszentmiklósig, mert ott volt vasútállomás. Hat megállót utaztam Sopronig, aztán közel három kilométert gyalogoltam, hogy elérjem az iskolámat. Naponta körülbelül tizenöt kilométert mentem. A bátyám akkor Fertődön tanított, mondta, hogy menjek át hozzájuk, az közelebb van és ugyanazt a bizonyítványt kapom. Játszva tanultam, mert a gimnázium és a polgári között óriási színvonalkülönbség volt. Végül a tanárok javaslatára magánúton fejeztem be az iskolát. 

Jó tett helyébe jót várj

Varga Kálmánt a tanítóképzőbe nem vették fel, mert a rendőr édesapja miatt osztályidegennek számított. Ezért akkor vele dolgozott a négy hold földjükön, a terményt a piacra hordták eladni. Mikor az oroszok bejöttek, Fertőszéplakra is sok menekült jött, az ő családja egy fiatal párt fogadott be, akik nyugatra készültek. Hogy mégsem mentek el, az épp a piacon derült ki: megszólította őt a fiatalember, aki náluk lakott, és azóta kinevezték a Sopron megyei tanfelügyelőség élére. Ő elintézte, hogy Varga Kálmánt mégis felvegyék a tanítóképzőbe. Utána Márianosztrára kapott tanítói kinevezést, de nem fogadta el, mert túl messze volt, és úgy érezte, segítenie kell az édesapjának. Mellette pedig a téglagyárban dolgozott. Egyszer csak jött a minisztériumból egy levél, hogy Nardára nevezik ki tanítani. A család javaslatára ezt elfogadta. 

Ötszáz forintot keresett tanítóként, négyszázat fizetett a szobáért és a teljes ellátásért

1953-ban megérkezett Nardára, Bucsutól egy tehenes szekérrel, aminek a hajtója a jöttéről már értesülve volt, mert a kicsi faluban gyorsan terjedtek a hírek és nagyon várták már a tanítót. Három nő lakott a házban, hol egy földes, kályha nélküli szobát bérelt, ötszáz forintot keresett, négyszázat fizetett a szállásért és a kosztért. De nem ezért nem érezte jól magát, hanem mert a háziak nem beszéltek magyarul, ahogy a faluban az idősek sem, ő pedig nem tudott horvátul. Beadta az áthelyezési kérelmét, de mire az meghallgatásra talált, megismerkedett a leendő feleségével, akit egy bálban megtáncoltatott, és 1954 júliusában megesküdtek. Amikor megjött az áthelyezésről a papír, a helyiek elmentek a pártbizottságra, hogy Varga Kálmánt ne vegyék el tőluk, mert megszerették, és ő itt már meg is nősült. Így aztán Nardán maradt, megtanulta a helyiek több mint ötszáz éve elzáródott horvát nyelvét.

Kilenc évig volt polgármester, csatornát építettek a faluban

Tanítói, tanári tevékenysége mellett a település rendszerváltás utáni első polgármestere volt. Kilenc évig állt a település élén és intézte annak ügyeit, gondoskodott fejlődéséről, haladásáról. Nevéhez fűződik a horvátországi Muraszerdahely városával kialakított testvérkapcsolat beindítása. 

- Nem akartam polgármester lenni, de nyolc-tíz ember eljött hozzánk, hogy engem jelölnek, vállaljam. Társadalmi munkában végeztem, a havi tiszteletdíjat egy alapítványba tettem, aminek támogatására a faluból elszármazottakat is megkerestem. A pénzt nem költöttük el, átadtam az utánam jövőnek, abból lett a falubusz, amit a fiatalok ma is használnak. A legnagyobb dolog, amit polgármesterként sikerült véghez vinni, a csatornahálózat kiépítése volt. A megyei önkormányzat nem vette tervbe, én pedig kikeltem magamból, mert sok állat volt a faluban, a trágyalé kifolyt az udvarokból, le a dombokon és megállt az árkokban, állandóan büdös volt. Egyszer eljött Für Lajos honvédelmi miniszter Szentpéterfára köszönteni a Leghűségesebb falvakat, és akkor én megszólítottam őt Narda gondjával. Azt mondta, utánanéz, hogy lehet kormányzati támogatáshoz jutni, kit hívjak fel. Kaptunk támogatást, hozzáadtuk a kommunális adót, és csatornaépítési társaságot alapítottunk, amibe az egyes családok is beszálltak tíz éven át ötezer forinttal. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ebben közreműködhettem – idézi fel Kálmán bácsi azzal együtt, hogy a felesége nem szerette a polgármesterségét, mert folyton jött valaki, becsengettek minden apróságért. – Végül azt mondta, hogy ne legyek tovább polgármester, inkább minden hónapban ad tízezer forintot zsebpénznek. Így is lett. Később, amikor romlott a pénz, felemelte húszezer forintra… Fél év híján hetven évet éltünk együtt a feleségemmel, aki másfél éve meghalt. Mindennap gondolok rá. Két gyermekünk született, öt unokánk és hat dédunokánk van. Mindig jönnek látogatni, befűtenek nekem, minden vasárnap elvisznek magukhoz ebédelni.

Varga Kálmán kalapot emel a nardaiak előtt, közöttük lett ember

Az egykori tanító azzal zárja mondandóját: – Kalapot emelek a nardaiak előtt, értük dolgoztam, 18-19 évesen jöttem ide és itt lettem közöttük ember.