Arab világ: sokat köszönhetnek az iszlámnak a nők - az MCC Migrációkutató Intézetének vezető kutatója Szombathelyen

Tárik Meszár Közel-Kelet-szakértő, az MCC Migrációkutató Intézetének vezető kutatója Szombathelyen is bemutatta Az arab észjárás címmel tavaly nyáron megjelent könyvét. A bő egyórás beszélgetés  az arab világ sajátosságairól, hagyományairól, szokásairól, az iszlámhoz való viszonyáról szólt. Megtudhattuk azt is, hogy mennyit ér náluk az adott szó, és hogy mennyit ér az ember, ha nő? Mindjárt az elején kiderült, a könyv születésének a szerző hónapokig tartó súlyos betegsége ágyazott meg, mivel azt gondolta: „mielőtt elpatkolnék, szeretnék valamit magam után hagyni”. Két hónapig tartó szó szerinti és átvitt értelemben is lázas jegyzetelés eredménye tehát ez a könyv, amely a nyugati szemnek titokzatos, és ezeregyszer félreértett, távolinak tűnő világot hozza emberien közel.

Amikor egy birodalom szétesik, az nem jelenti azt, hogy az ott lévő kultúra is szétesik, azt bizony szépen átveszi a következő civilizáció. A három évszázadon át tündöklő i. e. 612-ben megszűnt Újasszír birodalom nyelve az arámi volt, de arámiul beszéltek a soron következő Újbabiloni birodalomban, ahogyan Jézus nyelve is az arámi volt. Az arab világban pedig a mai napig létezik az arámi.

• Ahogyan a mai napig létezik a társadalom törzsi alapon történő szerveződése is, amelynek lényege, hogy az ember egyszerűen lojális a törzs többi tagjával szemben. Szaddám Huszein is saját törzséből választott maga köré vezetőket, ahogyan a most megbuktatott Bassár el-Aszad is édesapjától örökölte meg a hatalmat. Az arab világban mindez teljesen természetes és már jóval az iszlám hetedik századi elterjedésekor az volt. Ugyanígy iszlám előtti időkből származik a vérbosszú intézménye is, ami ugyan ma már nem legális, néha mégis megtörténik. Mekka sem iszlám találmány, a város már jóval korábban kereskedelmi és vallási központtá vált.
• Az arabok pénzhez való viszonyát jól példázza, hogy úgy tartják: a vagyon úgy jön, mint a teknős és úgy megy, mint a gazella. Ha pedig a fiatalok elhagyják a házat, egy utánuk löttyintett vödör víz csak segítheti szerencséjüket. Mikor véletlenül összetörnek egy poharat, nem csinálnak belőle nagy ügyet, hiszen ilyenkor valami csapástól szabadulnak meg, jobb is, hogy megtörtént. Az ollóval játszó kisgyerek viszont csak rosszat jelenthet, és azt sem tűrik, ha valaki bal kézzel akar írni, pláne nem az ételhez nyúlni. 
• Az imént említett szokások és hiedelmek a mai napig élnek, ezzel együtt az iszlám térhódítása sok mindent megváltoztatott. Irakban 35 évvel ezelőtt 1,5 millió keresztény élt, most 450 ezer. Szíriában az 1940-es évek előtt 100 ezer zsidó élt, jelenleg 9-en vannak, Irak egykori 140 ezer fős zsidó közösségéből pedig mindössze 4-en maradtak. Nyugati szemmel talán furcsa, de a muszlimok igenis büszkék arra, hogy a nőket felszabadították. Az iszlám világ előtt a nőket ugyanis egyszerűen adták-vették, ha éppen nem fojtották őket homokba még csecsemőkorukban, ma pedig már Szaúd-Arábiában is járhatnak fejkendő nélkül a nők, kiléphetnek kísérő nélkül az utcára, járhatnak egyetemre, vezethetnek autót. A nagy városokban legalábbis, vidéken azért ez koránt sincs még így.
• A könyvbemutatót követően alkalma nyílt kérdeznie a közönségnek is. Ennek során elhangzott, Egyiptomban halálbüntetés jár egy nő megerőszakolásáért, ehhez képest Európában nyugodtan lehet molesztálni bárkit, nem kell számítani súlyos büntetésre és vannak akik ezt ki is használják. Az arab világban a kimondott szó ereje még ma is számít, sokszor szerződést sem írnak, Európába érve azonban már nem veszik annyira komolyan ezt a fajta igazmondást. Amennyire összetartanak a hétköznapi életben, annyira húznak szét politikai kérdésekben, egyedül Izrael megítélésében gondolnak egyet, a gázai helyzet pedig érzékelhetően felerősítette az antiszemitizmust. Igaz azonban az is, ha mi látogatunk hozzájuk, simán előfordulhat, hogy a legnagyobb természetességgel hívnak magukhoz vadidegen emberek vendégségbe.