"A házasság nem komforthelyzet, de nem is csatatér" - Márovics Pált és Márovicsné Pék Mónikát kérdeztük

– Harmincéves házasok leszünk az idén, szeptember 9-én – mondja Pali, Móni pedig talányosan-mosolyogva mutatja: – Most kaptam tőle új jegygyűrűt. A karikagyűrű történetét együtt mesélik: Móni 29 év után elveszítette a sajátját a kórházban, Pali meglepte egy újjal, és nyomatékosan kijelentette, 29 év múlva hajlandó csak megvenni a következőt. Ha már a harminc év házasság szóba kerül, pont ennyit, plusz két évet lépünk vissza az időben. 

– 1993-ban ismertük meg egymást. Mindketten egy-egy hívő közösséghez tartoztunk: Pali a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál, én a Hit és Fény lelkiségi mozgalomnál önkénteskedtem. Fogyatékkal élő fiatalokat kísértem táborozni, Pali vezette a kisbuszt. Tizenhét éves múltam akkor, Pali öttel több – meséli a feleség. Férje veszi át a szót: – A fiatalok énekelni kezdtek a buszban. Arra lettem figyelmes, hogy a gyerekek tudják a szöveget, ő pedig nem. Hátranéztem, ki ez a lány.

Együtt járás, majd házasságkötés

A tábor ideje alatt Pali visszatért a táborba, már azzal a hátsó szándékkal, hogy Mónival is tudjon szót váltani. Nem volt insta, Facebook, még telefonszámot sem cseréltek, de még azon a nyáron összefutottak egy sitkei kápolnakoncerten. A találkozást újabbak követték. Móni már főiskolás volt Szombathelyen, amikor egy Máltai-konferenciára már együtt mentek. Az együtt járást 1995-ben házasságkötés követte, az itt-ott megszólaló ellenpropaganda hangjai sem tudták őket eltántorítani. Pál pontosan tudta, hogy a gyermekei édesanyját találta meg Mónikában. 

– Sok volt a közös pontunk: az egészségügyön kívül a hit is. A Kálvária-templom közösségébe jártunk mindketten. Ott volt az esküvőnk is. Oké atya (Horváth József pápai prelátus) még a jegyesoktatáson mondta nekünk útravalóul: 

Ez később nagyon sokszor visszaköszönt a kapcsolatunkban. Megtanultuk azt is, hogy sok kompromisszumra van szükség, engedni kell. Sokszor elválhattunk volna a harminc év alatt, de nem elválni nehéz, hanem kibékülni, megbocsátani a másiknak. Azt fogadtuk meg, legyenek bármilyen hangosak a nappalok, ha napközben össze is szólalkozunk, veszekszünk, este nem nyugodhat le úgy a nap a haragunkkal – ehhez tartják magukat, de van másik receptjük is.

A kilencedikékhez ragaszkodnak

Nemcsak étterembe mennek szívesen, hanem színházba járnak, világot látnak, kirándulnak, főleg lakóbusszal. Ezen a hétvégén például a Családok Jézusban Közösséggel elmélyülős wellness-lelki gyakorlatra készülnek Hévízen. 

Négy gyermekük született

• A kirándulásokra, utazásokra velük tartottak-tartanak a gyerekek is. Márovicsék két fiú és két leány szülei. Egy 40 négyzetméteres oladi-lakótelepi lakásban kezdték a közös életüket. Sokat vártak az első gyermekre, Dávidra (22), de utána gyorsan érkezett Kristóf (21), Kata (20), majd négy év múlva Luca (16). Dávid mentőápolóként dolgozik. Kata az orvosi egyetemre jár, Kristóf most vonult be domonkos szerzetesnek, Luca középiskolás. A feleség főállású anyaként sokáig otthon volt a gyerekekkel. Évek óta diplomás ápolóként dolgozik a Markusovszky-kórház Perinatális Intenzív Centrumában, ezenkívül perinatális szaktanácsadó: a fogantatás, várandósság, szülés-születés, gyermekágy időszakában a lelki-fizikai segítés is feladata. 
  Mindketten hívők – Pál akolitusként is tevékenykedik az egyházban: jegyesoktatást tart, áldoztatásban segédkezik, fiataloknak tartanak előadást. 

– halljuk Mónikától.

Kinek mi a terepe a házasságukban? – erről is kérdeztünk. 

– Én rögtön érzelmi alapon döntök, a férjem racionális. Főzni én szoktam, az esti süti a szeretet kifejezése – mondja Móni. Pali a gazdasági vezető a házasságukban. Ő tankolja a kocsit, és övé a szombati piac is, ami „függőség”. A masszőrjük ugyan közös, de fontosnak tartják, hogy mindkettejüknek meglegyen a saját közössége, érdeklődése is, így fejlődnek egymás mellett.