Hordozásra születtünk – Barcsa-Giczi Edina tartott előadást

Barcsa-Giczi Edina három gyermek édesanyja. 2016 óta hordozási tanácsadó, 2017 januárjában vette át többedmagával a HordozLak Babahordozó Klubot Szombathelyen, amelynek jelenleg nincs fix helyszíne. Aktuálisan egyéni tanácsadás keretében a hordozással, a mosható pelenka használatával, az igény szerinti hozzátáplálással (BLW) és a gyengéd szobatisztasággal kapcsolatban segíti a családokat. Közben tanulásra adta a fejét: elvégezte az ELTE-n a pszichológia alapszakot, így 2024 júniusa óta viselkedéselemző is, most a mesterképzésre készül, hogy pszichológussá válhasson – bemutatkozásában ezekről is beszélt. 

A hordozás hátterével folytatta. 

Hordozásra születtünk

Amikor a hordozásra gondolunk, leginkább afrikai édesanyákat képzelünk el. A baba a hátukon van, közben természetesen végzik mindennapi tevékenységüket, ahogyan azt tennék az eszköz nélkül is. Nyugodt az anya és a gyermek is. S hogy mi ennek a titka? A kérdésre válaszolva távolabbról indított. Az utódgondozás szempontjából az állatvilágban megkülönböztetünk fészeklakókat (gólya); fészekhagyókat (például a kacsa); hordozottakat (a kenguru passzívan hordoz – erszényben, míg a majomfélék aktívan, hiszen a kölykök kapaszkodnak, csüngenek, elkövetnek mindent, hogy a hordozójukon tudjanak maradni). Eredetileg az ember csecsemője aktív hordozottnak született. Vannak erre vonatkozóan biológiai bizonyítékok: például a csípőízület felépítése, a sípcsont alakja, a baba reflexei, a viselkedése (sír, ha letesszük), illetve a táplálkozás – állította. 

Miről árulkodnak a baba reflexei?

Erős a fogóreflexük: arra hivatott, hogy belénk tudjon kapaszkodni; van átkarolóreflexük: ha valamitől megriadnak, ha szokatlan hangot hallanak, akkor a levegőben átkaroló mozdulatot tesznek, hogy biztonságba kerüljenek, mielőbb megnyugodjanak. A terpesz guggoló tartás is ezt bizonyítja: tegyél magadra, a csípődre – ezt üzeni, amint az anyatej összetétele is: zsírban szegény és cukorban gazdag a többi emlőséhez hasonlítva. Utóbbit úgy magyarázta: a csecsemő agya az első év végére fejlődik ki, háromszorosára nő, máskülönben nem tudna kibújni a szülőcsatornából. A fejlődéshez sok cukorra van szükség. Gyorsan emésztődik, sűrűn kell pótolni, a babák hamar megéheznek. Ez is azt feltételezi, hogy várják-vágyják a szoptató személy közelségét. 

Hogyan gondozza az ember a csecsemőjét?

Fészeklakóként, mint a gólya vagy fészekhagyóként, mint a kacsa? – kérdezte az előadáson részt vevőktől. Meg is válaszolta: fészeklakóként kezeljük, külön kiságya, játszószőnyege, babaszőnyege van – ám ez csak elmúlt körülbelül kétszáz évben terjedt el az iparosodással. A babák eredetileg nem ezt igényelték, a természetes csecsemőgondozással tulajdonképpen szembemegy a mai gyakorlat. Ráadásul az anyában is szorongást, nyugtalanságot alakíthat ki, azt az érzést, hogy nem felelnek meg a természetes elvárásnak. Mindez nem segíti a biztonság és a szülői kompetencia érzésének kialakulását, így az egymásra találás élményét sem, mutatott rá.

Ha az emlősöket nézzük: utódjuk a születése után nem sokkal lábra áll és helyet tud változtatni. Ehhez képest az ember csecsemője semmilyen helyváltoztatásra nem képes. Arra vágynak, hogy biztonságban, testközelségben legyenek. Ebben segít a hordozás: ha különböző eszközökkel felvesszük magunkra a gyermeket.

Mit kap a baba a hordozással?

Ha megadjuk neki a testközelséget, a környezetünk reakciója lehet, hogy az lesz: „elkényezteted, ennek soha nem lesz vége”. Ezzel szemben a valóság az, hogy a babának a táplálkozás mellett ugyanolyan szükséglete a testközelség. – Az idegrendszer és a bőr össze vannak huzalozva. Ha megadjuk a gyermeknek a testközelséget, a gondoskodást, egyre magabiztosabb, önállóbb, bátrabb, kiegyensúlyozottabb lesz, ezért nyit majd a környezete felé és akarja majd felfedezni a világot. Nem leszokik majd a hordozásról, hanem egyre kevésbé igényli azt – így magyarázta Barcsa-Giczi Edina. 

A hordozás jótékony hatásai

A hordozás jótékony hatásairól külön beszélt. (Hordozás az is, ha a kezünkben fogjuk a babát.) Ha felvesszük a babát, a testkontaktussal sok mindent megkap, amire az idegrendszerének szüksége van. A biztonságot például, kialakul az ősbizalom, hiszen azt éli meg, hogy kap választ a jelzéseire, megértik, gondoskodnak róla. Bízhat a környezetében, a világban. Ezek a babák általában kevesebbet sírnak, mert a szüleik rájuk vannak hangolódva. Nyitottabbak, érdeklődőbbek, önállóbbak, felfedezőbbek, barátkozóbbak. Olyan szociális, fizikai és lelki-érzelmi hatások érik őket, amelyek pozitívan hatnak az idegrendszerükre. A tapintó-érzékelő rendszert is érik ingerek. A mozgás, ringatás, a szívverés érzése nyugtató hormonokat indít be bennük, Az oxitoxin-termelődésre is pozitív hatással van a testközelség, ami az anyatej termelődésére jótékonyan hat. Erősödnek, fejlődnek a csecsemő izmai is: az erős gravitációt tompítjuk azáltal, hogy a baba rajtunk van. Ha rajtunk van a baba, és mozgunk közben – a beszéd is mozgás – a baba átveszi apró rezdüléseinket. A légzésének ritmusát, szívverését, hőháztartását is szabályozzuk azzal, hogy hordozzuk. Akár lázcsillapításra is hasznos a testközelség. Ha hordozunk, szemmagasságban érkeznek az emberek, a felnőttek – az egyenjogúságot is megélhetik. Nő az anya önbizalma is, hiszen meg tudja nyugtatni a babáját, ha sír, mondta.

A hordozás három alapszabályát is sorolta egészséges babák esetén: 

• kapjon levegőt a gyermek, 
• ne essen le 
• és forduljunk figyelemmel a baba felé, amikor hordozzuk – közben ellenőrizzük például, hogy nem esik-e bele a feje a hordozóba. 

Végül kérdésekre válaszolt, majd bemutatta a hordozásra használt eszközöket, amiket a kismamák kipróbálhattak.