Véletlenül írtam egy könyvet – nem véletlen a siker

Az országos nézettséget tekintve Futni mentem 626.000, a Hogyan tudnék élni nélküled 553.000 nézőt hívott be a magyar mozikba a múlt héten, a Véletlenül írtam egy könyvet két hét alatt 55.377 nézőt hozott. Közben a Futni mentem robbantott a hétvégi látogatottságával (663.442 nézővel megelőzte a Miniszter félrelép című filmet, ami országos első volt a rendszerváltás óta). A Véletlenül írtam egy könyvet két hét alatt a harmadik helyet szerezte meg országosan; Szombathelyen, a Savaria Moziban  péntekig 879 néző volt, hétvégén pedig 187-en látták. Jelenleg (vetítésének harmadik hetén) országosan az ötödik helyen áll 73.116 nézővel, ami ilyen rövid idő alatt nagyon szép eredmény. A Savaria Moziban az első héten csak a kisteremben tudták vetíteni, sokakat el kellett küldeni. A második héten a nagyteremben játszották, magas látogatottsággal. A Paragvári iskolából már hoztak három osztályt, és várhatóan további iskolai osztályok is érkeznek majd. Miért? Mert ennek a korosztálynak való és terápia értékű a film. 

A Véletlenül írtam egy könyvet egyszerűen szólva remek alkotás. 

Egyfelől hiánypótló „kiskamasz film”, amilyen nincs még egy a hazai mozi-palettán. Minden gyereknek ajánlható, aki a 12 éves főhős korcsoportjához (10-14 évesek) tartozik. A film pozitív mintát kínál a veszteség-feldolgozáshoz, az első szerelemhez való eljutáshoz, az önismeret sokszor bonyolult útjainak, az érzelmek kibogozásának naplózásához – arra látunk példát, hogyan lehet gyógyító az írás.  A kislány története, akinek meghalt az anyukája, nem tragédiaként tárul elénk, hanem a megküzdés képességét és mikéntjét bemutatva. 

• A fájó anyahiány 
• és az apa mellé érkező új társ problematikája mellett 
• helyet kap a kistestvérrel való viszony, 
• a nővé válás, 
• a közeledő fiúval alakuló kapcsolat, 
• de még a kezdődő menstruáció nehéz napjainak megélése is. 

Ezt mindenkinek látni kell

Az összetett – és összetettségében jól követhető módon ábrázolt – téma a filmet „családi filmmé” teszi: családról szól családoknak. A gyerekeken kívül érdemes megnézni anyukáknak, apukáknak, nagyszülőknek is. Habár a Véletlenül írtam egy könyvet nem oktatófilm, hanem „épeszű”, „ép érzelmű”, a humort sem nélkülöző játékfilm, olyan szerepeket, azonosulási lehetőségeket, helyzetkezelési, viselkedési módokat mutat be, amelyek bárki számára támasztékok lehetnek a mindennapi életben. Fontos a nagymama, a nagynéni szerep, de még a macska is, amennyiben nem egyszerű házi kedvenc, hanem szó szerint „élettárs”. A macska-vonalon nem mellékes: az animációsfilm-rendező édesapa filmjében egy háromtagú cicacsalád ül a repülőn, hogy az egekbe szállva megpillantsák a felhőből formálódó anyacicát. 

Érdekes, hogy a Véletlenül írtam egy könyvet teljesen magyar filmnek látszik. Magyar a forgatókönyvíró-rendező Lakos Nóra, tele van ismert magyar színészekkel, zenészekkel, zenével.  Parádés a stáblista: Nina – Demeter Villő, Apa – Mátray László, Detti – Rujder Vivien, Lídia (az írónő) – Zsurzs Kati, Nagynéni – Tenki Réka, Anya – Lovas Rozi, Öcsi – Hárs Bonca, a Fiú – Kövécs Barnabás; felbukkan Mucsi Zoltán (Robi bácsi a szomszédból), és feltűnnek benne – számaik mellett – a Bagossy Brothers Company tagjai. 

Na, és itt van Szabó Balázs a gyönyörű „Hétköznapi” című, „Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom” kezdetű csodálatos dalával! A filmbeli sok szép jelenet egyike, amikor a 12 éves főhősnő édesanyja emléke nyomában egy varrodába megy, ahol az anyukája barátai és kollégái – akiket Szabó Balázs, Gryllus Dorka, Wolf Kati, Gubik Petra és a Soharóza kórus tagjai keltenek életre – ráismernek, szeretettel fogadják, és ezt a dalt énekelve bevezetik a kislányt édesanyja különleges világába.

Mindezen által a film nem teljesen magyar, hanem holland-magyar koprodukcióban jött létre, és a Tallinn Black Nights A-katgóriás filmfesztiválon már elnyerte a legjobb film díját a Just Film gyerekeknek szóló filmes versenyében. A film forgatókönyvének alapja pedig Annet Huizing, holland írónő, többszörös díjnyertes sikerkönyve.

A Véletlenül írtam egy könyvet nem véletlenül kedves a lelkünknek

A film végeredményben mégis magyar, a lelkületünkhöz jól illő adaptáció. Megrendítő mélységeket és magasságokat járunk be ezzel a fantasztikus kislánnyal együtt, akit a magyar mozi szerencséjére megtaláltak és főszereplőnek választottak, érzékenyítő és elérzékenyítő a film, hol sírunk, hol nevetünk. Zsebkendőt mindenképpen vinni kell.