Koronavírus-járvány a frontvonalból!

Korábban már írtunk a koronavírus-járvány ötéves évfordulójáról, akkori cikkünkben a vármegyei és országos eseményeket vettük sorba. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy azok hogyan élték meg az öt éve történteket, akik tényleg végig az első vonalban voltak. A mentődolgozók járvány alatt végzett munkájáról és a tömeges fertőzés okozta hatásokról Köcse Tamás Vas vármegyei vezető mentőtisztet kérdeztük.

A legelején valószínűleg senki nem hitte volna, hogy a koronavírus-járvány ennyire súlyos lesz, így – bár a fertőző betegségek ellátására, járványok kezelésére mindig is fel voltak készülve – a mentők sem gondolták, hogy egy-két elszigetelt esetet leszámítva valaha is nagy hasznát veszik azoknak az egész testet takaró, a legapróbb porszemcséket is felfogó overalloknak, amit csaknem húsz évvel korábban a Világkereskedelmi központ ikertornyai elleni merényletet követő, elsősorban Amerikát érintő, de Európába is begyűrűző lépfene (anthrax) pánik miatt szereztek be.

Sokan emlékezhetnek rá, akkoriban jelentek meg a fehér port tartalmazó borítékok vezető politikusok és műsorvezetők postaládáiban és ugyan az esetek jó részében, csak ijesztegetésről volt szó, a fenyegetéseket világszerte, így Magyarországon is komolyan vették. Ennek a ruhának a becsülete és a rávaló igény hatalmasat ugrott, amikor kihirdették a Coviddal kapcsolatos óvintézkedéseket. Bizonyos fertőzéses kórképek esetén korábban is felvették a szájmaszkot, rutinszerűen azonban nem használták, nem úgy mint például manapság a gumikesztyűt, igaz ez sem volt mindig így. A vizsgálókesztyű – amelynek anyaga ma már nem gumi, hanem latex – a nyolcvanas években lett rendszeresítve, amikor megjelent az AIDS, előtte csak szülések levezetésénél vették elő.

Koronavírus-járvány: szigorú védőeszköz kontroll 

A koronavírus-járvánnyal aztán nagyon szigorú védőeszköz kontroll lépett életbe, három hónapon keresztül, minden reggel azzal indult a mentőállomáson, hogy a rendelkezésre álló készletet össze kellett számolni és a felmerülő igényt elektronikusan el kellett küldeni a központnak. Amikor vészesen megfogyatkoztak a készletek, az bizony nem egyszer okozott nehéz perceket – idézte fel a kezdeti nehézségeket a szakember, de mint megtudhattuk, végül mindig időben megérkezett az ellátmány. Nemcsak a védőfelszerelésre, a fertőtlenítésre is szigorú előírások vonatkoztak, a vármegyében három úgynevezett red zone-t alakítottak ki – Körmenden, Sárváron és Szombathelyen – a fertőző környezetből visszatérők számára, ahol nemcsak a ruhákat de az eszközöket és az autók belsejét is minden alkalommal kifertőtlenítették.

A szolgálatba járó mentőkre nem vonatkozott a kijárási tilalom, de a karantén igen, ha megfertőződtek. 

Azzal a félelemmel éltek együtt: a fertőzést hazavihetik családjuknak

A több hullámban támadó járvány a mentőket is mindig más és más kihívás elé állította, volt, hogy a mintavételi feladatok kerültek túlsúlyba, de a kijárási tilalom alatt, mikor kiürültek az utcák, a „klasszikus” mentési feladatok száma csökkent. Mivel az emberek otthon voltak, nem voltak utcai balesetek sem. 

• A járvány második, őszi hullámában nagyon magas lett azoknak a kritikus állapotú betegeknek a száma, akiket lélegeztetni kellett, volt hogy a területi kórház nem is tudta fogadni őket, ezért napi szinten kellett a mentőknek a győri, Komárom-Esztergom vármegyei kórházakba járni, mindig oda, ahol éppen volt hely. A mentőknek ráadásul minden egyes nap azzal a félelemmel is együtt kellett élniük, hogy a fertőzést hazavihetik a családjuknak.

Még jobban összekovácsolódtak 

A járvány hatásai ma is érezhetőek, lecsengésével a maszkok általános használatára már nem volt többé szükség, azokat ma már az általános protokoll szerint használják, viszont a kocsik rendszeres fertőtlenítése megmaradt. Furcsa kimondani, de a járványnak voltak pozitív hozadékai is, ilyen volt például a mentőszolgálat társadalmi megbecsültségének szemmel látható növekedése és a feléjük kifejezett együttérzés is. Ez utóbbi sokféle formát öltött, egyrészt szép számmal érkeztek támogatások a járvány időszaka alatt a Vas Megyei Mentésügyi Alapítványhoz és az adományoknak is köszönhető, hogy ma már a vármegye mindegyik mentőállomásán van mosó- és szárítógép, így a munkaruhákat nem kell többé otthon tisztítani. Volt olyan cukrászda, amelyik a járvány alatt bezárni kényszerült, de az utolsó tortákat a mentőknek szánta, a vendéglősök pedig összefogtak és felváltva ingyen étkeztették a mentődolgozókat és a mintavételben segítő egyetemistákat. A járvány okozta kihívások pedig a mentők bajtársi közösségét is összekovácsolták, ha lehet, a korábbinál is nagyobb mértékben.