Így néz ki most a molnaszecsődi laktanya, ahonnan a hidegháborúban Nyugat-Európát megfigyelték – Sok, sok fotó

Hazánk nyugati határvidéke különösen fontos terület volt a hidegháború idején. Itt húzódott a nyugattól elválasztó határkerítés, majd a határsáv, ahova az egyszerű állampolgárnak nem volt egyszerű belépni. Az ország politikai és katonai vezetősége pedig mindent látni, és tudni akart, ami a nyugati országokban történik, Nyugat-Európát megfigyelték. A molnaszecsődi laktanya fontos bázis volt.

- Ennek jegyében kezdődött el 1955. április 2-án, a 45. Önálló Rádiótechnikai Jelzőezred alá tartozó Hadműveleti Rádiótechnikai Század felállítása. Április 28-án állították hadrendbe – tudtuk meg Pölczmann György nyugállományú mérnök alezredestől, aki 17 évet szolgált a molnaszecsődi laktanyában. Ő volt a parancsnok anyagi és technikai helyettese. - A század, a folyamatos készültségben elvégezte a magyar és a szomszédos nyugati országok területe felett a rádiólokátoros felderítést, az adatokat pedig továbbította a felhasználási helyekre, azaz a rakétások, repülők és a központi irányítás felé. A technikai folyamatosan fejlődött, de szükségessé vált, hogy még mélyebben belelássanak, az akkor még nem szövetséges államok területére. Döntöttek arról, hogy a nyugati határszélen egy nagy hatótávolságú, úgynevezett P14-es rádiólokátor állomás telepítéséről. Az akkori előírások szerint ilyen létesítmény lakott területtől 1,5 kilométerre lehetett felépíteni. A katafai laktanya szinte a teleülésen működött, így másik települést kellett keresni. Így esett a választás Molnaszecsődre.

Az építkezés, az állomás, a körletek kialakítása 1968-ban kezdődött. Az első időben Katafáról történt a kiszolgálás. A katafai század 1969-en költözött át teljesen. Abban az időben a molnaszecsődi, 40 hektáron elterülő laktanya a legmodernebbek közé tartozott. Fénykorában 380-an szolgáltak itt. A katonai körletekben volt hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés, az esetleges sugárzás ellen az ablakokra szerelt rézrácsokkal védekeztek. Az ellátásukat saját maguk szervezték meg.

Pölczmann György megállapította: a laktanya technikai felszereltsége is kiváló volt. Összesen tizenegy rádiólokátor működött. A P14-es nagy hatótávolságú felderítő rádióállomás képes volt arra, hogy az 1200 kilométerre lévő repülőgépeket is észlelje. (Ez olyan, mintha ellátnánk a La Manche csatornáig), A közepes hatótávolságú rádióállomás 360 kilométer sugarú kört fedett le, a kis hatótávolságú pedig 150 kilométert. A molnaszecsődi század képes volt az egykori Németországi Szövetségi Köztársaság felett felderítést végző repülőgépeket is azonosítani.

A molnaszecsődi laktanya további sorsa

• A molnaszecsődi századot 1996. december 2-án vették ki a harci munkából, és 1997. április 30-án zárták be. Mivel üzemképes állapotban szüntették meg a működését, az első években katonák őrizték az objektumot. A területet és az épületeket később a Magyar Államkincstér vette át, akkoriban az őrzést civilek látták el. Végül az önkormányzat lett a tulajdonos. Napjainkban egy airsoft egyesület bérli.
• 2015-ben Szombathelyi Tamás polgármester vezetésével a falu felkarolta az ötletet, és az egykori katonák meghívásával először tartottak abban az évben összejövetelt. A laktanyanapot a kovid járványig rendezték meg.