Irén néninél jártunk Rönökön: 95 éves asszony fogadott!

„Április négyről szóljon az ének” – Dobos Istvánné, Irén néninek ez másként hangzott egész életében, hiszen azon a napon született. Mégpedig 95 évvel ezelőtt, tehát 1930-ban – azaz, tizenöt évesen élte meg az úgynevezett felszabadítást… és utána 60 éves koráig, a rendszerváltásig szólt ez az ének. Dalos kedve azonban nem gyakran adatott: Mosonszentjános mellett, egy tanyán született, onnan került Vas vármegyébe, mert körmendi fiatalemberhez ment férjhez, és 1957-ben került ide Rönökre. 

A szép házasévek azonban szívfájdítóan rövidre sikerültek: mindössze hét évig élhettek együtt. Irén néni 30 évesen veszítette el élete párját (betegségben halt meg), és gyerekeit egyedül nevelte fel; nem ment újra férjhez. Akkor indult el a gazdálkodás a Szentgotthárdi Állami Gazdaságban Rábafüzesen, és ott helyezkedett el – és ki is tartott mellette: első és egyben utolsó munkahelye ez volt. Nyugdíjba 1985-ben ment el; addig napi 24 kilométernyi biciklizés és munka jellemezte mindennapjait – és persze az otthoni gyereknevelés és ház körüli munkák. Egy fizetésből kellett megélnie, mert semmilyen segélyt nem kaphatott („még tíz fillért sem”), mivel férjének kevés szolgálati éve volt. De felnevelte két gyerekét tisztességgel: leérettségiztek, szakmájuk és munkájuk lett; megállták a helyüket.

Egy boldog és aktív 95 éves ember

Irén néni igencsak népes családnak örvend: lánya 71, fia pedig 67 éves, tehát már ők is nyugdíjasok. Két gyerek, négy unoka, nyolc dédunoka, és három ükunoka(!) jelenti a teljes családot: még számlálni se lehet egyszerű… De elmondása szerint gyakran meglátogatják, figyelnek rá:

– mesélte.

Esténként tévézik, nap közben olvas és rejtvényt fejt – ellátja magát, és a ház környéke is csinos, gondozott. Háza előtt pompázó virágait is megcsodálhattuk, és a kiskertet is gondozza, azaz, aktív életet él. Természetesen a klasszikus kérdést is feltettük neki! Szerinte a hosszú élet titka a munka és a szeretet. Ennyi. Mindig tenni-venni, szorgalmasan élni – harag és irigykedés nélkül.

Irén néni hívő katolikus, rendszeresen járt templomba, amit évtizedeken keresztül takarított, gondozott is. Tagja volt az egyházközségnek, rendezte a virágokat, sőt sekrestyés is volt: „szívügyemnek tartottam a templomot” – vallotta; nem véletlenül hívták sokan a faluban „a templom lelkének”. Irén néninek díszpolgári címe is van – mesélte büszkén Pékó Tamás Lajos polgármester. 

Megkapta a „Rönök községért” kitüntető oklevelet, valamint a vallási közösségért végzett tevékenységéért is oklevelet kapott. Ezen kívül a Rönökről szóló könyvben Irén néniről külön fejezet is van… Tulajdonképpen minden, helyben adható elismerést megkapott Irén néni – mosolygott a polgármester, aki a napokban szintén felköszöntötte a község legidősebb tagját, és átadta neki a faluközösség jókívánságait.

Még sok boldog esztendőt kívántunk vendéglátónknak, és megegyeztünk, hogy öt év múlva ismét találkozunk. Úgy legyen!

• Ezeket olvasta már?