Generációk ütközése a munka világában – fókuszban a Z generáció!

A Vas Vármegyei Kormányhivatal konzorciumi partnerként szervezett üzleti találkozót szerdán a GINOP-Plusz-3.2.2-24 „A foglalkoztatáspolitikai intézményrendszer adminisztratív folyamatainak hatékonyabbá tétele" projekt részeként, a megtartott rendezvény célja a vármegye foglalkoztatóival a vállalati kapcsolatok felelevenítése, az EURES-hálózat és EURES-szolgáltatások bemutatása is volt, az előadást így kerekasztal-beszélgetés előzte meg. A résztvevőket Vámos Zoltán főispán köszöntötte. z generáció

Jelenleg hat generáció él a világon, az Építők (80 évnél idősebbek), a Boomerek (60-79 év), az X (45-59 év), az Y (30-44 év), a Z generáció (15-29 év), végül az Alfa (0-14 év), Béta generáció még nem létezik, vagy ha igen, azt majd csak 15 év múlva tudjuk megmondani. Az említett hatból négy generáció együtt is dolgozik, nem kevés súrlódás közepette.

Dr. Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember, a Haladás Sportkomplexumban szerdán megtartott előadásával vasi munkaadók képviselőinek próbált munícióval szolgálni, hogy jobban megérthessék a generációs különbségeket és hogy milyen válaszok adhatók, az ebből fakadó konfliktusokra. 

A legtöbb probléma értelemszerűen a Z generációval van, vagyis a mostani 15-29 évesekkel, mivel ők különböznek leginkább a többi dolgozó generációtól. Ők már nem emlékeznek az internet előtti világra, idejük nagy részét is a képernyő előtt töltik, átlagosan napi 6-7 órát, hétvégente pedig 10-12-t, vagyis gyakorlatilag folyamatosan valamilyen digitális eszközt bámulnak, ráadásul mindezt leginkább egyedül, a saját szobájukban teszik. Mindössze hét százalékuk az, aki a szabadidejét valóban a szabadban is tölti el. Saját bevallásuk szerint magányosak, barátaik jó, ha ketten-hárman vannak, szemben a korábbi generációk hét-nyolcas számával. Bár a folyamatosan változó világra jól reagálnak, szoronganak is miatta.

Nagy barátai a multitaskingnak, vagyis amikor több dolgot csinálnak egyszerre. Az elsőre hatékonynak tűnő módszerről azonban mostanra kiderült, hogy nem hatékony, mivel igazából nem tudjuk megosztani a figyelmünket, ezért ez egy önbecsapás. Az így végzett munka során nagyon megugrik a hibázás lehetősége, cserébe viszont függőséget okoz, vagyis az ember hajlamos újra és újra kezdeni ezt a nem igazán hatékony módszert.

A Z generáció már egyáltalán nem olvas hosszú három-négy bekezdésből álló szövegeket (így minden bizonnyal ezt a cikket sem) az általuk használt szövegek pedig tele vannak giffekkel, emojikkal.

Nem is véletlen, hogy nagyon gyakori náluk a szövegértési probléma. Kommunikációra mindenféle digitális platformot használnak (Facebook, TikTok, Instagram, stb.) és ezeket gyakran váltogatják. Probléma szokott lenni a munkahelyen, hogy nehezen tudják értelmezni az alá-fölé rendeltségi viszonyt, nem köszönnek, de még hivatalos levelekben sem tudják milyen a helyes megszólítás. – Heló!, Jó napot!, Tisztelt Ádám!, és Kedves Guld! – hozott is mindjárt néhány tanítványaitól származó példát az előadó.

• Jellemző erre a generációra a digitális világból hozott azonnali kielégülés és az azonnali megerősítés kultúrája. Az ételrendelés, egy kapcsolatfelvétel, de még a párkeresés is egy-egy kattintásból elérhető, miközben az internetes lájkvadászat azonnali visszaigazolást ad arról, hogy minden rendben van. A való életben azonban ez nincs, ahogyan a csekély teljesítményért sem remélhetnek a legtöbb esetben visszaigazolást, dicséretét, márpedig ez frusztrálja a Z-seket. Gyorsan akarnak előre jutni a karrierben is, négy-öt év után már vezető pozíciót akarnak, nagyon magas bérigénnyel, lehetőleg rugalmas munkaidőben, fizikai munkát viszont szinte egyáltalán nem akarnak végezni. Amennyiben nem érzik magukat jól a munkában, gyorsan a kilépés mellett döntenek, és ezt sokszor mindenfajta bejelentés nélkül teszik meg, egyszerűen nem mennek be többet. Munkaadóik sokszor lustának, megbízhatatlannak tartják őket, miközben kreatívnak és nagyon őszintének. Egy Z generációs simán megfogalmaz szemrebbenés nélkül bármilyen kritikát, ami a korábbi generációkra egyáltalán nem volt jellemző.
• A Z, egy válságokon felnövő generáció, megélhették, hogy szüleik 2008-ban elvesztették az autójukat, esetleg bedőltek a hiteleik, jött az ingatlanválság, aztán később a covid, majd a háború. Sokan éppen akkor léptek be a munkaerőpiacra, amikor kitört a világjárvány, ezért aztán ragaszkodnak az ott megszokott home office-hoz. Tartanak a mesterséges intelligenciától, mert féltik miatta leendő munkájukat, mégis, ha problémát kell megoldani, egyből az AI-hoz fordulnak.