2025.05.24. 16:54
Hogy került a Mézga család, Frakk, Vuk és dr. Bubó a Püspöki Palotába?
Kultúrpalota lett egy estére megint a szombathelyi Püspöki Palota, koncertterem a díszterem, ahol immár hagyomány, hogy a fellépők megénekeltetik a közönséget. Ezúttal a Jazzation Énekegyüttes adott hangversenyt. Meglepődtünk, mert elhozták a Mézga család, a Frakk, a Vuk és dr. Bubó zenéjét is. De hogyan?
Fotó: Szendi Péter
Fantasztikus élmény volt, a zene könnyedén, játékosan emelt szárnyára minket csütörtökön este. Lehetne dicsérni a Püspöki Palota dísztermének kitűnő akusztikáját, igaz volna, amint az is, hogy a Jazzation Énekegyüttes öt hangja hol, mint egy kórus, hol, mint egy zenekar szólalt meg, pompásan illeszkedve, tökéletes harmóniákban együttműködve, lazán, szinte libegve, olyan élvezetes módon, hogy a belső mosoly kiült a közönség soraiban helyet foglaló emberek arcára is.
Az együttest dr. Perger Gyula atya, a Szily János Egyházmegyei Látogatóközpont igazgatója köszöntötte és mutatta be, az ő meghívására érkezett Jazzation, Magyarország első számú jazz acapella formációja. Hallhattunk olyan dalt, amely úgy szállt, ahogy a tenger mélyéről feltörő és egyre növekvő buborékok, amelyek bonyolult utakat járnak be, mielőtt a felszínre bukkannak és egyesülnek a levegővel, hogy folytassák útjukat az Ég felé. Hallhattunk a Püspöki Palota dísztermében nem megszokott betyárnótát, ami azonban az ember egyik legfontosabb értékéről, a szabadságról szólt, egy másik arról a reményről, hogy a felhők felett mindig kék az ég, és a Napot nem akárki helyezte oda, hanem a Teremtő, aki rólunk gondoskodik.
A jazz acapella egyik legszebb műve volt aznap este az a műsorszám, amit úgy konferáltak be: Szabad hibázni, mert aki nem indul el, nem is jut el sehova. És ha sokat hibázunk is, a végén akkor is vár minket egy szép, kék út – felfelé. A dalban sok improvizáció volt, látványra is szinte hihetetlen, ahogy a rendkívül széles skálán mozgó hangok úgy jöttek ki az itt főszerepet kapó énekesnő torkán, hogy közben ő csak rendületlenül mosolyogni látszott.
A közös éneklés következett: először a közönség csettintgetni tanult az ujjaival, majd nagy örömmel „lálálázott” az előénekes nyomában, és akkor sem hagytuk összeomlani az együtt épített élményt, mikor túl magasra mentek a hangok, ott nagy tapssal mentettük meg a helyzetet. Úgy látszik, hogy aki a Püspöki Palota koncertjeire jár, nem csak kórustag volt valaha – amint ez már korábbi koncerten bebizonyosodott –, de valószínűleg zenekarban is muzsikált, annyira ment ritmusra az együttműködés.
A Jazzation Énekegyüttest nehezen engedte el a közönség
A záródal a Csokoládé című film betétdala szeretett volna lenni, de amint a koncertsorozat korábbi fellépői is megtapasztalhatták, most a Jazzation számára is világossá vált: egy záródal nem elég, legalább kettő-három kell. Ráadásként a Magyar Animáció tavalyi 110. évfordulója alkalmából összeválogatott műsorszámukat énekelték, egymás után a rövid rajzfilm-zenéket: a magyar népmeséktől, a Mézga családon át a Vízipók, csodapókig, Dr. Bubótól a Vukon át a Frakkig. Ismét csak sok mosolyt, vidámságot csaltak az arcokra, a ráismerés örömét, a gyerekkor borzongatóan kedves emlékeit. Mivel e koncertélmények után nem olyan könnyű elmenni a Püspöki Palotából, a ráadást gyönyörű ráadás – égbe szálló finom muzsika –követte.
