Kalandorok kalandjai Afrikában – Kondor Imre elvesztette útlevelét, a német követség segítette ki – fotók

Éppen csak hazaért, már indult is vissza Namíbiába az Alsóújlakon élő Kondor Imre. Neki ez volt a kilencvenedik szafarija Afrikában. 

- Csodás időnk volt, ismét sok szép helyen jártunk – kezdte Kondor Imre. - Afrika ezen térségében már véget ért az esős időszak, legközelebb ősszel várható csapadék. Ahova terveztünk, oda eljutottunk. Sok időm nem lesz idehaza, mert június 9-én újra útra keltünk. Ezen az úton már vadászat lesz. A Kalaháriban négy napunk lesz a vad elejtésére, antilopra megyünk majd.

Megtudtuk, Kondor Imre utolsó napjai igazán izgalmasra sikeredett. Kereste, de sehol nem találta az útlevelét.

- Namíbiában nincs magyar külképviselet, a legközelebbi háromezer kilométerre volt tőle – tette hozzá. - A diplomáciai kapcsolataimnak köszönhetően, a német konzulátuson kiállították a szükséges iratokat. Így végül hazajöhettem. Idehaza első dolgom volt, hogy útlevelet szerezzek.

Afrikában - Meszlényi Gergő részletesen mesélt az élményeiről

- Szerintem minden természetfotós egyik legnagyobb vágya, hogy Afrikába eljuthasson, mind a tájakat, állatokat vagy az ottani emberek arcait, életképeit megörökíthesse – mesélte az egyik résztvevő Meszlényi Gergő. - Egy nyolc fős csoport tagjai voltunk mi is, magyar vezetővel, aki egy élő legendának mondható Kondor Imre, ugyanis 35 éve visz magyar csoportokat Namíbiába. Ő volt az első magyar, aki beléphetett a független Namíbiába, az élete nem kis részét töltötte ott, tehát nagyon jól ismeri az országot és szerintem nekünk is tudott olyan helyeket mutatni ezáltal, amelyek nem szerepelnek minden útikalauzban. Mivel ez egy körút volt, majdnem minden este máshol szálltunk meg, sokat utaztunk. 

Kezdtük a Kalahári-sivatagban, ahol egy hamisítatlan vadásztáborban töltöttünk el 3 napot, itt antilopok, gnúk, zsiráfok, oryxok és gyönyörű madarak kerültek lencsevégre, a Példa Egyesület jóvoltából egy csomag ruhát is átadtam a tábor mellett élő családoknak, a gyerekek nagyon örültek a ruháknak és lufiknak, majd elindultunk az Atlanti-Óceán irányába, így részünk volt óceán-parti naplementében gyönyörködni, különböző piacokon vásárolhattunk valódi kézműves tárgyakat, homokdűnéket mászhattunk meg a Namíb-sivatagban, sóbányában/lepárlókban jártunk, zátonyra futott hajóroncsot is megnézhettünk egészen közelről, a világ egyik legnagyobb medvefóka kolóniáját is megnéztük gyakorlatilag testközelből (több ezer fóka tömörülése), az Erongo vidék páratlanul gyönyörű sziklás tájain is átautóztunk. 

Ellátogattunk a több ezer éves busman sziklarajzokhoz is, ahová egy leírhatatlanul szép szurdoktúra után juthattunk el, de jártunk himba törzsi faluban is, továbbá az Etosha Nemzeti Parkban is fotózhattunk nagyon közelről zebrákat, impalákat, antilopokat, elefántot és még oroszlánt is, nagy örömünkre! 

A nagy út aztán a fővárosban, Windhoekban zárult le, ahol 2 napot töltöttünk, városnézés és piacozás nem maradt el természetesen, ráadásul a szállásunktól pár száz méterre is tudtunk állatokat fényképezni (mongúz, szirtiborz), szóval nagyon kegyes volt hozzánk Afrika! Namíbia hatalmas ország, közel kilencszer akkora, mint Magyarország.

A városok rendezettsége és tisztasága megdöbbentő, de a félreeső, lemaradott, szegény falvakban sem láttunk szemétkupacokat, gettós hangulat egyáltalán nem volt. A szakadék viszont nagy város és falu között: míg a nagyobb városok európai színvonalú infrastruktúrával rendelkeznek, addig egész falucskák vannak bádog és trapézlemezekből! Egy egész család él 40-50 négyzetméretes bádogkunyhóban. Azonban ezekben a kis falvakban is van iskola, bolt, szerelőműhely többek között. Az afrikaans mellett angolul mindenki beszél, de sokan németül is beszélnek. Namíbia német gyarmat volt, ez az épületeken a mai napig látszik, volt olyan város, amiben ha az ember sétál, azt hihetné, hogy egy szerényebb kelet-német város utcáin jár. 

A nagyobb boltokban, hipermarketekben olyan szintű rend, tisztaság és olyan széles választék volt, hogy leesett az állunk.

Mint arról korábban beszámoltunk, egy-egy körút általában tizenkét napig tart. Ezen idő alatt 3000 kilométert tesznek meg. A program a Kalahári sivatagban kezdődik, itt 2-3 napot töltenek el, majd elmennek a középső hegyvidékre. Ellátogatnak a világ legvadabb tájára, az ember úgy érzi magát, mintha a Marson lenne. Innen továbbállnak a Namib-sivataghoz, majd az óceánhoz, a Bálna-öbölhöz (kikötőváros Namíbiában). Aztán felmennek a híres-hírhedt Csontvázpart mentén. A következő állomás az Etosha Nemzeti Park oroszlánokkal, elefántokkal, zebrákkal. Azután az Ovambolanden keresztül érik el a fővárost, Windhoeket.