2025.07.04. 14:00
Alexa Károly elköszönt: „Ha nincs Berzsenyim, nincs folyóiratom sem”
Az Életünk folyóirat egy nagy korszaka véget ért. A 80 éves Alexa Károly József Attila-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, az Életünk főszerkesztője elköszönt a Berzsenyi Dániel Könyvtár keddi rendezvényén, amelyen részt vett Vámos Zoltán főispán és Majthényi László, a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke is. Beethoven Patetikus szonátáját Flier Edit zongoraművész játszotta.
Fotó: Cseh Gábor
Alexa Károly a 2004/11-12-es számtól a 2025. évi 2. számig látta el az Életünk folyóirat főszerkesztői teendőit. Az eltelt 21 év történéseire könyvtári szemszögből tekintett vissza Dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató. Felidézte: 2002-től kezdve a felújított könyvtár épületében volt a szerkesztőség, 2012-ig önálló intézményként működött, majd a megyei intézményekkel együtt állami fenntartásba került. 2012-ben a Megyei Intézményfenntartó Központ kezdeményezte az Életünk integrációját a megyei könyvtár szervezetébe. 2013. január 1-től pedig Szombathely város fenntartásába került a könyvtárral együtt az Életünk is.
– Még az integráció előtt megkérdezték a könyvtár igazgatóját, Pallósiné dr. Toldi Mártát, aki készséggel elfogadta a könyvtár ezt a felállást, hogy a lap tovább élhessen, hiszen a könyvtárnak és az Életünknek is magától értetődő feladata az irodalommal való foglalkozás. Az őt követő Nagy Éva igazgató is szívén viselte a folyóirat sorsát, irodalmi estek, a pályázatok koordinálása, az értéktári felterjesztés előkészítése sok feladatot jelentett, és jelent ma is (Varjúné Gergácz Katalin gazdasági igazgató is ezt erősíti meg). Mindig együtt dolgoztunk a főszerkesztővel – hangsúlyozta Dr. Baráthné Molnár Mónika. – Emlékezetes marad számomra a betyáros tematikus szám, amelynek összeállításához az ötletet a könyvtár kiállítása adta, és alkalmi szerkesztőtársa lehettem a főszerkesztőnek, de említhetném a Savaria Szállóval foglalkozó számot, vagy a vendéglátós témájút is, ezek itt helyben nagy sikert arattak.
A könyvtáros hölgyeket Berzsenyi alighanem nimfákként ábrázolta volna
A könyvtárigazgató a legfrissebb lapszámból vett egy idézetet Alexa Károlytól, a Berzsenyi-oráció című írásából, ebből kiderül, hogy ő miként vélekedik az imént elhangzottakról: „főszerkesztő is lettem – 21 évvel ezelőtt Szombathelyen. Ha nincs „Berzsenyim”, nincs folyóiratom sem, ami életem kései évtizedeit sok mindenben meghatározta… És ha nincs Életünk, nem lelhettem volna (ki tudja bár hányadik) otthonomra a szombathelyi Berzsenyi könyvtárban. Melynek asszonyait és leányait Berzsenyi alighanem nimfákként ábrázolta volna…”
A könyvtár igazgatónője köszöntője végén egy 21 évre visszatekintő albumot ajándékozott Alexa Károlynak.
Alexa Károly nemcsak a betűkhöz, az emberekhez is érzékenyen viszonyult
Az Életünk búcsúzó főszerkesztőjét Horváth Soma, Szombathely kultúráért is felelős alpolgármestere köszöntötte, kiemelve élettörténetéből két fontos dátumot:
- Alexa Károly 1963-ban iratkozott be az Országos Széchényi Könyvtárba és azóta tagja;
- 1967-ben jelent meg az első írása.
Tevékenységének fő jellemzője, hogy nem csak a betűkhöz, az emberekhez is érzékenyen viszonyult. Horváth Soma gratulált a főszerkesztőnek és a város, a polgármester nevében oklevelet adott át.
Zalán Tibor: „Az életünk része volt az Életünk”
Zalán Tibor, József Attila-díjas és Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, az MMA levelező tagja, író, drámaíró, akinek életében jelentős szerepet játszott az Életünk nem tudott eljönni a búcsúztatóra, de levelet küldött, amelyet Dr. Baráthné Molnár Mónika olvasott fel.
Nagyrabecsült Atyai Jóbarátom, Alexa Károly, Karcsi, Karolking” – így a megszólítás Zalán Tibortól, aki levelében leírta: „az Életünkkel a kapcsolatom koraifjúságom tájékán, tehát indulásomkor – Arctalan nemzedék stb. – kezdődött, és most, ezt a rolót talán nekem is le kell húznom. Másrészt, nyilván ez után, a főszerkesztésedet ünneplő és záró szeánsz után, lesz valami kaja-pia nálad Hetyén, nem is akármilyen, és én erről ismét lemaradok, akár a nyolcvanadik születésnapod dínom-dánomjáról a kertedben. (Nincs a teremtésedben vesztes, csak én!) Harmadrészt, minden legyintés 1 Jameson + 1 hosszúlépésbe kerül neked a Grinzingiben, később abszolválva általad… Szóval, hogy elkomolytalankodjam végre a dolgot, nem kis vállalás volt ez az Életünk-hajózás a részedről, és nem tudunk elég hálásak lenni mi, mezei szerzők, hogy elvállaltad és csináltad becsülettel – az olvasóknak és nekünk. Pestről Szombathelyre, Szombathelyről Pestre pendlizve, akár hetente, közel a nyolcadik ikszhez. Ha belegondolok, én már meglettem volna az Életünk nélkül is – nem megélhetési vagy előrehaladási kérdés volt számomra a lap. De az ember sem a barátait, sem a szerelmeit nem tudja nélkülözni. Nem haszonelvűségből – életfeltételül… Az életünk része volt az Életünk...
Beethoven szonátája és a vénemberség miszticizmusa
Az esten Dr. habil. Fűzfa Balázs irodalomtörténész beszélgetett Alexa Károllyal, rámutatva arra, hogy azért volt ilyen drámai a bevezető a zene, mert Alexa Károly nemrégiben elhunyt feleségéről, Katusról szeretnének mindenekelőtt megemlékezni.
A főszerkesztő – megjegyezve, hogy nem tudni, Zalán mire utalgat a kaja-pia, dínom-dánom kifejezésekkel – nagyon elérzékenyült, bár „nem elérzékenyülő típus”, és elmondta, hogy a 80 év, az egyedüllét Katus nélkül, a búcsú az Életünktől együtt nagyon sok. Az 1963-as esztendő neki azért fontos, mert akkor kezdett egyetemre járni, akkor odaszegődött egy lány mellé, és ez a kapcsolat mostanáig tartott.
A „vénemberség miszticizmusáról” szólva felidézte, hogy június 16-án, a születésnapján, felébredt éjjel fél háromkor, pedig soha nem szokott. Menekülés közben született Radstadtban. Az édesapja katonatiszt volt, az oroszok elől menekült, amerikai hadifogságba került. „Szegény anyám nagy hassal, más katonafeleségekkel együtt ment a frontok után, keresték a párjukat. Így keveredtek el egy osztrák városba, ahol egy kis kastélyban születtem meg.” Így lehet, hogy Radstadt szülöttei között egy püspök, három síző és egy lantművész mellett Alexa Károly író is fel van sorolva, de a helyi múzeumban persze tőle is belépőt kérnek.
A hetyei Lajos-napoktól a birtokvásárlásig
Az Életünk főszerkesztője mesélt az ELTE bölcsészkarának hajdani életéről, ahol ő 1970-től oktatott, a rendszerváltás előtti időkről, Mozgó Világos korszakáról, amely egy felszabadulási folyamat része volt. Felidézte, hogy Ambrus Lajos író hetyei rendezvényeire (a Lajos-napokra) járva került Vas megyébe, ahol a 90-es évek közepén maga is házat vett, majd amikor lehetőség adódott, megpályázta az Életünk folyóirat főszerkesztői pozícióját. A 21 évből 15 éven át dolgozott együtt a két éve elhunyt dr. Bokányi Péter irodalomtörténésszel. A magyar folyóiratkultúrát jellemezte, hogy ott lehetett olyan szövegeket találni, amilyeneket könyvben talán nem adtak volna ki. A bő két évtized alatt a kultúra óriásit változott, szerzők jöttek-mentek, a korábbi folyóiratrendszer szétesett, de ez semmit nem von le abból, hogy Alexa Károly több mint 200 lapszámot szerkesztett. Amint mondta: „Ez a polcon másfél méter”.
Az irodalom emberi csodák lerakata
Összegzésképpen azonban mégsem ezt a paraméter szolgált, hanem a Berzsenyi-oráció című írásának története, amely kibővítve benne van az Életünk legfrissebb számában, rövidebben pedig elhangzott az idei Berzsenyi-napon Egyházashetyén.
Alex Károly elmesélte:
Előtte voltam a fiamék kegyelméből a tengerparton, elvitték a vén csontot a mediterrán világba. Üldögéltem a parton, Berzsenyit olvastam (aki költeményeinek hőseként tengereken hánykolódik), és eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha látja a tengert? Megdöbbentem a gondolattól, hogy a magyar költők nem látták a tengert. Írtak róla, mint például Petőfi Sándor (Föltámadott a tenger), de nem volt érzéki tapasztalatuk. Viszont olvasták Horatiust. Egyszer utaztam este hajóval Krétára, néztem a tengert, és a hajónál csapkodó hullámokat, nem volt a víz se kék, se zöld, se fehér. Vöröses volt. Eszembe jutott Arany János: „Arany hajó, mely futva szegdel/Bibor habot...” Honnan tudta ő, hogy bíbor a tenger habja? Olvasta Homéroszt. Amit nem tudsz megtapasztalni, el tudod olvasni könyvekben. Az irodalom emberi csodák lerakata, amelyeknek más forrása nincs
– fogalmazott Alexa Károly.
Végül felcsendültek Debussy dallamai, az E-dúr arabeszk zongorán - Flier Edit jóvoltából.
