Érték-kirakat: ezúttal Vönöck hozta el kincseit

A szombathelyi Belsikátor üveg vitrinjei ismét megelevenedtek: ezúttal Vönöck hozott bele színeket, formákat: életet. Bemutatkozásuk nem korlátozódott le az üvegek mögé: nagyon sokan eljöttek a községből, így szó szerint élettel telt meg a kis tér. És azokkal az értékekkel, melyeket – méltán – büszkén mutattak be és osztottak meg az ide érkezőkkel.

Bemutatják Vönöck értékeit

A megjelenteket köszöntötte Majthényi László, Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke, Rigó Ernő, a Nemzeti Művelődési Intézet Vas vármegyei igazgatója és Éles Krisztina, a Nemzeti Művelődési Intézet Módszertani Központ vezetője is. Megtudhattuk, hogy ezzel a bemutatkozással az Érték-Kirakat immár a harmadik évét kezdi meg: az elmúlt 24 alkalom mind sikeres volt: számos sétáló, erre járó állt meg az évek során, hogy újabb és újabb vasi település életébe pillanthasson bele.

Büszkék rá

Ezek után Tarczi Györgyi, a település polgármestere mutatta be Vönöcköt, és annak helyi értékeit. Mint elmondta: ez az esemény többek között arra is remek alkalom, hogy megálljanak egy pillanatra, és felismerjék, hogy milyen gazdag múlt, hagyomány és tudás él körülöttük. Megtudtuk, hogy legbüszkébbek a közösségükre, valamint az épített és írásos örökségeikre, melyeket nem csak megőriznek, hanem itt és most láthatóvá is tesznek. A kirakatba elhelyezték a helyi alkotók műveit, bemutatkozásukat pedig színesítette Károly Attiláné védőnő szavalata és Krajcsovics-Kovács Kinga éneke is.

Finom illatok a téren

Vönöck gasztronómiai kultúráját a helyi értéket előállítókkal prezentálták. László József több, mint százéves családi receptúra alapján készített dió esszenciája, Horváth László Vönöcki Savanyúság termékei közül a kovászos uborka és a fermentált káposztalé, Vass Ákos füstölt termékei közül a házi kolbász, valamint Fazekas Attiláné házi pogácsája Berta István keramikus művész által készített marokedényben került a kínáló asztalokra.

Vönöck község Vas vármegyében, a Celldömölki járásban, attól (és az impozáns Ság-hegytől) hét kilométerre található. A festői Kemenesalja szívében fekvő bájos település, 644 fős lakosságával igazi vidéki idillt kínál. Könnyen elérhető a Kapuvár és Celldömölk közötti úton, amely főútvonalként összeköti a települést – annak főutcájaként – a környező városokkal.

Majd’ 800 éves múlt

Vönöck története egészen 1265-ig nyúlik vissza, és a középkorban is köznemesek és kisnemesek birtokolták. A római kor emlékét egy, a Művelődési Ház falába beépített tégla őrzi, melyet egykori római hadiút mentén tártak fel – apró, de beszédes jele annak, hogy e tájat már kétezer éve is járták. A történelem másik díszes fejezetét a Farkas-kúria meséli el, ahol 1811-12-ben maga Kisfaludy Károly is alkotott; itt született meg végleges formájában „A tatárok Magyarországon” című műve, amelyre ma egy park és emléktábla emlékeztet.

Épített örökség

A település lelkiségének egyik szép példája a Szent István királynak szentelt római katolikus templom, amely 1943-ban készült el, és 2001-ben új haranggal gazdagodott. A népi kultúra tiszteletét mutatja a községből a Vasi Múzeumfaluba áthelyezett szegényparaszti porta is, különleges, hosszúágas kontyolt tetőjével. Az evangélikus temető csendjében Szili Pál tanító síremléke áll, aki az 1848-49-es szabadságharcban őrmesterként szolgált, s a történelem sodrában is hű maradt hazájához. Az első világháborúban elesett katonák előtt pedig a hősi emlékmű tiszteleg – tanújaként mind annak, hogy Vönöck kis faluként is méltó őrzője a történelem nagy pillanatainak.

A falu szívében áll a Karátsony-kastély, amely méltóságteljesen idézi fel a 20. század elejének hangulatát. Az 1903-ban Miskolczi Imre által építtetett neobarokk–neoklasszicista stílusú épület később a Pfeiffer, majd a Karátsony család birtoka lett. Évtizedeken át, egészen a közelmúltig, általános iskolaként szolgálta a helyi közösséget, ma pedig gondozott park öleli körbe, csendes eleganciával emlékeztetve múltjára.

A vönöcki evangélikus templom nemcsak a hit, de az összetartó közösség szimbóluma is. Az 1796-ban, a hívek társadalmi összefogásával épült torony nélküli templomhoz 1903-ban készült el a ma is álló torony, ekkor szűnt meg a fából készült kettős harangláb is. A templom története szorosan összefonódik az iskolaalapítással és a helyi kulturális élettel: a több évszázad tanítói, kórusai, ifjúsági közösségei mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a kis templom máig élő lelki és történeti központja legyen a falunak.

Közösség és táj

Vönöck lakói ma is aktív közösséget alkotnak: a helyi óvoda batyusbálja évről évre a község egyik legkedvesebb rendezvénye, ahol a gyerekek mosolya, a szülők összefogása és a finomságokkal megpakolt asztalok igazi ünnepi hangulatot teremtenek. A falunap, a kézműves foglalkozások, a közös főzések, sütiversenyek vagy éppen az adventi események mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vönöcki emberek ne csupán egymás szomszédjai, hanem közösségi tagjai is legyenek.

A környék természeti szépsége pedig önmagáért beszél. A lankás dombok, az erdők közelsége és a tiszta levegő ideális környezetet kínál a pihenni vágyóknak. Legyen szó egy könnyű kerékpártúráról vagy egy csendes sétáról a környéken, Vönöck nyugalmat ad – és egy kis darabot a vidéki élet varázsából – mutatta be polgármester asszony településüket.

• Ezeket olvasta már?