2018.08.11. 15:00
Az utolsó felvétel a halálos vonatgázolást szenvedett szombathelyi férfi fényképezőgépén
1924-ben, október végén több hírlap is közölte a hírt, „halálos vonatelgázolás” történt a szombathelyi teherpályaudvaron.
Rákóczi u. 14. – Itt élt Kiss Zoltán fotográfus
Fotó: Orbán Róbert
Kiss Zoltán kereskedelmi iskolai tanárt egy tolató mozdony ütötte el. A sínek között megtalálták azt a fényképezőgépet, amit néhány perccel korábban még használt. Az, hogy egészen pontosan hogy történt a baleset, bizonytalan. Az 58. életévében járó férfi akkortájt azzal kísérletezett, hogyan lehet állóképen megörökíteni a mozgást. Alkalmanként a fényképezőgépével és az állvánnyal kiballagott a pályaudvarra. A mozdony kerekeinek mozgását figyelte. Kipróbált több nézőpontot is, szeretett volna egyre közelebb kerülni a mozdulathoz. Talán nem figyelt, talán túlságosan belefeledkezett a munkába.
Amatőr fényképészként búcsúztatták el, mert nem volt engedélye, de profi volt
Mint „amateur fényképészt” búcsúztatták el. Ha az életútjára visszatekintünk, az amatőr kifejezést ma rá vonatkozóan indokolatlannak találjuk. Akkor ez csupán annyit jelentett, hogy a foglalkozását tekintve nem volt fényképész. Nem rendelkezett iparengedéllyel, de profi volt. Még 1894-ben a Fényképezés gyakorlata címmel állított össze egy kis kötetet. Ez a könyv aztán számtalan utánnyomást ért meg. Ezrekre tehető azok száma, akik fotózási alapismereteiket Kiss Zoltántól szerezték meg. Nem a fenti az egyetlen mű, ami hozzá kapcsolódik. A fotózást népszerűsítő kiadványok mellett speciális szakmai kérdések – mint például a sokszorosítási eljárások és a színes fényképezés – is foglalkoztatták. Érdeklődött a tipográfia és a könyvtervezés iránt is. Ha végignézzük megjelent műveinek sorát, azt látjuk majd mindegyik könyve a fotózáshoz kapcsolódik. Csupán egyetlen kivételt találunk. A legelső, 1890-ben, Budapesten kiadott könyvének címe: A pénzintézeti kettős könyvvitel. Kiss Zoltán 1867-ben Heves településen született. Kisnemesi családból származott. Apja szolgabíró volt. Neki is járt az örökölt nemesi előnév – boldogházi, de úgy tűnik, ő maga ezzel nem nagyon foglalkozott. Az előnevet csak akkor használta, ha megkülönböztetésként szüksége volt rá, akkor is inkább csak így „b. Kiss”.
Banktisztviselőként érkezett Szombathelyre. Az évet nem tudjuk biztosan, valószínűleg 1892- ben. A foglalkozását tekintve tehát könyvelő volt. Akkor sem változott ez, amikor tanári pályára lépett, mert az iskolában is a könyvelés tanára volt. Kiss Zoltán másik hivatása a fotográfia. A fő műnek talán nem is a könyvek számítanak, hanem a Fotográfia című folyóirat 10 évfolyama. A lap 1904 és 1914 között Szombathelyen jelent meg Kiss Zoltán szerkesztésében és kiadásában. A lap szeretett volna a fényképezés központi fórumává válni. Egy darabig talán az is volt, de jól érzékelhető, hogy Szombathely messze volt azoktól a helyektől, ahol a fontos események történtek. A lap budapesti és bécsi beszámolókat közölt. Budapesti munkatársa (gyakorlatilag társszerkesztője) néhány évig Kelen Béla volt. Neki volt köszönhető az, hogy a lap olyan kérdésekkel is foglalkozott, mint az orvosi fényképezés és a röntgenológia. Kelen akkor még fiatal orvosként a pályája elején járt. Később a röntgenológia profeszszorává és tudós kutatójává vált. Kiss Zoltánt elsődlegesen a fényképezés technikája érdekelte. Emellett természetesen „művészi képeket” is készített. Tájképeivel hazai és külföldi kiállításon is megjelent. Amikor 2008-ban emléktábla került annak a háznak a falára, ahol valaha élt, a szervezők nem találtak olyan képet, amelyiken ő maga is szerepel. Jóval kitartóbb kutatás valószínűleg eredménnyel járt volna. Csak egy régi iskolai tablóról készített lekicsinyített kép került elő, ahol az arcvonások elmosódva látszanak. A Molnár Mercédesz által készített emléktáblára így egy régi fényképezőgép és a Fotográfia címlapja került. Az 1924-es baleset után egy darabig az özvegye próbálta gondozni a hagyatékot. Ő maga is fényképezett, iparengedélyt váltott ki. Amikor megbetegedett, egyre rosszabb anyagi helyzetbe került. A halála előtti években már kegyelemkenyéren élt 1946- ban a Szegényházban halt meg. Kiss Zoltán és felesége síremléke a Szent Márton utcai temetőben van, a vasúttal párhuzamos kerítésnél. Egy kőhajításnyira attól a helytől, ahol a halálos baleset történt.