Hazavárták az elszármazottakat – Örömünnep Olaszfán

„Arankáék is eljöttek!” „Ő meg Józsi bátyáéknak a menye.” – Ilyen és ezekhez hasonló mondatoktól volt hangos a templomkert Olaszfán szombat délben. Akkor ért véget a szentmise, közös fotózásra gyűltek össze az elszármazottak, hiszen ez az ő napjuk Olaszfán.

Nem messze, a kapunál egy térkép: azon jelölték az érkezők, hogy honnan érkeztek a nagy találkozásra, amelyhez hasonlót öt éve rendeztek először Olaszfán, és valószínűleg öt év múlva lesz a következő.

Bécset, Pécset, Budapest számos kerültét, Dorogot, Oroszlányt, Veszprémet is jelölték matricák a térképen, szerte az országból jöttek egykori olaszfaiak. – Végül is Egerváron lakunk, de Gősfát jelöltük, mert apukám gősfai, de eredetileg olaszfai. 1949-ben költözött el – árulta el Török Imréné Szántó Marianna, amikor bejelölték magukat a térképen. A férjétől megtudtuk, ritka összetartó család a feleségéé.

Sokan voltak Szombathelyről, van akinek már nincs itt rokona, csak az emlékek kötik a kis hegyháti faluhoz. És van, aki rendszeres olaszfai rokonlátogató, még ha máshol is él már.

– Tavaly mindenszentekkor kezdtük hirdetni, olyankor sokan hazajönnek a temetőbe. Aztán a Facebookon is kint volt a felhívás, szájról szájra, posztról posztra terjedt a híre – mondta el Fekete Róbert, Olaszfa alpolgármestere, miközben nagy egymásra ismerésektől volt hangos a templomkert. Egykor iskolaévek adtak témát, a rokoni szálak, meg persze a temető: hogy ki mindenkire emlékeznek, szeretettel emlegették a közös ismerősöket, felmenőket.

Csaknem háromszázan összegyűltek már az elszármazottak találkozója első felére, a délután pedig valószínűleg még többeket vonz: arra szervezték a számos kulturális, zenés, szórakoztató programot Olaszfán.