Huszonnégy órás ügyelet a férje betegágyánál

Ittas sofőr okozta a balesetet

Nyolc és fél hónapig volt kórházban a férjem, mindenféle osztályokon, végül a rehabilitáción. Egyedül gondozom, emelem, ültetem, tornásztatom, etetem, itatom, tisztába teszem, fürösztöm, öltöztetem. Nem tudom itt hagyni, két év alatt kétszer mentem el bevásárolni. Csak a szociális gondozóra lehet bízni, aki meg tudja csinálni a leszívást. Olyan, mintha házi őrizetben lennénk – meséli Németh Lászlóné, aki azt szeretné megmutatni, mit tett a családjával az alkohol. Tele van haraggal. Elégtételre vár, ami nem jön sehonnan. Úgy tudja: a gázoló sofőr ittas volt. A gépkocsivezető biztosítója fizette azt a felszerelést, ami lehetővé teszi az otthoni ápolást: a speciális, távvezérlésű ágyat, a leszívót, a táplálócsövet...

– A baleset során elmozdult az agytörzs, az orvosok azt mondják, nem tudnak mit tenni. Csak az ápolás, a hozzáállás, a családi szeretet és a Jóisten segíthet.

Jutka sírdogálva meséli az elmúlt két év viszontagságait, egyebek között azt is, hogy még egy kerítésen is átmászott elkeseredésében, hogy orvos közelébe jutva intézkedést kérjen, mert nem látta megfelelőnek a férje kezelését. Jutka reggel hattól éjfélig van szolgálatban, éjjel a férje mellett alszik, a szobában egy kihúzható ágyon.

„A baleset tönkretette a családunkat”

– Ha megfogom a kezét, megszorítja. Tudom, hogy én tartom itt. Nem hagyom elmenni. Nekünk ő kell, nagyon hiányozna. Azt akarom, hogy meggyógyuljon. Ahhoz képest, amilyen állapotban volt a baleset után, jobb most. Semmit nem mozdult, semmit nem reagált a baleset után. A teljes magatehetetlenségből kicsit kijött: a bal kezével emeli a kanalat, a sapkát, én segítem. A jobb keze görcsben van. Beszélek hozzá, kérdésre pislantással válaszol. Egyetlen orvos mondta, hogy „készüljön, mert hosszú harc lesz”. A baleset tönkretette a családunkat, a jövőnket. A lelkem soha nem fog meggyógyulni. A gyerekeink párkapcsolatai is tönkrementek az utóbbi két évben. Pedig próbálom őket mentesíteni, hogy az övüké ne rabszolgasors legyen.

Fotók

Jutka fotókat mutat: mennyit nyaraltak, milyen jó volt, hogy nézett ki a férje. Az egyik fotón nagy harcsával látjuk, szeretett horgászni. Most egy plüsshalat ad olykor a kezébe.

Hörgést hallunk, le kell szívni, Jutka elvégzi a beavatkozást. „Jól van – mondja neki – készen vagyunk, nézegessél csak.” Becézgeti, megpuszilja. Bekapcsolja neki a tévét, hogy nézhesse, szerette a meccseket. Érzékeli Jutka jelenlétét, követi a szemével, amerre megy.

László délelőttönként ágyban van, délutánonként a felesége kiülteti a kerekesszékbe egy emelő segítségével. Előtte leengedi a zacskóból a vizeletét, tisztába teszi, kiköti a táplálócsövet, befáslizza a lábait, mert csak úgy ülhet. Húz rá egy mackónadrágot. Aláteszi a hevedert, azzal emeli ki az ágyból. Csak ez a művelet fél óra. Testileg-lelkileg kifárad estére, és előfordul, hogy még este 11 órakor is pelenkázni kell, pedig neki is fáj a háta.

Életben maradt

Jutka lánya elmeséli, hogy meg szokták kérdezni tőle: meghalt-e az édesapja. Nem, nem halt meg. Az édesanyjának köszönhetően. Sokan már otthonba adták volna hasonló állapotú hozzátartozójukat. Jutka, a párja és a testvére hálásak ezért az emberfeletti küzdelemért.

Jön a tavasz, jó lenne az udvarra is kivinni az apát, de a tolókocsival nem tudnak lemenni a lépcsőn. Azt mondják, Lola kutya is ideges, mindig nézi a nyíló ajtót, várja a gazdit, de hiába, nem jön ki.

A baleset

A baleset Gyöngyösfaluban történt, ahova Németh László azért kerekezett át, hogy a lottóit feladja. Fizikailag és lelkileg is nagyon erős ember volt, ezermester, mindent meg tudott csinálni otthon a ház körül, büszke volt az udvaron a gyümölcsfáira. Most egy éber kóma utáni állapotban van, minimális kapcsolatban a környezetével.

– Nem tudom, milyen a pokol, de amin mi az elmúlt két évben keresztülmentünk, azt nem kívánom senkinek – mondja Németh Lászlóné.

– Néhány tárgyalás volt az ügyben, de ítélet még mindig nincs.