Rozán Eszter a biblioterápiáról tartott előadást a Berzsenyi Dániel Könyvtárban

Ment-e a könyvek által a világ elébb? – feltehetjük nap mint nap a kérdést Vörösmartyra gondolva. És ha választ találtunk, gondoljunk a könyvek gyógyító, léleknyugtató hatására, amelyről bár sokszor szó esik, érdemes olykor mögé nézni a tényeknek tudományos, pszichológiai megalapozottsággal is. A Vas Megyei Reumaklub szervezésében Rozán Eszter biblioterapeuta tartott előadást arról, mi történik, amikor olvasunk, hogyan lehet mindez gyógyító.

Az olvasás kiváló stresszoldó

Közhelyes gondolat, hogy az olvasás stresszoldó, meg hogy fél egészség, de hát miért ne dobálózzunk közhelyekkel, ha igazak: a rohanó hétköznapjainkon információk tömkelege van ránk hatással, ezzel szemben amikor egy könyvvel a kezünkben csak hátradőlünk egy puha párnán finom tea vagy limonádé kíséretében, csak és kizárólag az olvasmányra koncentrálunk. Kizárjuk a külvilágot, összpontosítunk és nyugalmi helyzetben maradunk. És valljuk be, már ez a kép is elképesztően megnyugtató.

Természetesen nem mindegy, hogy mit olvasunk: egyrészt fontos, hogy figyeljünk a könyv korosztályos meghatározására – ha éppen van ilyen – valamint, hogy mindig kedvünkre való alkotással kapcsolódjunk ki.

Sokféle olvasást és olvasót megkülönböztetünk: aktív és passzív olvasást vagy éppen tanulás céljából, esetleg szórakozás miatt történőt, extrovertált és introvertált olvasót.

Ezek alapján nem elhanyagolható a tevékenység fejlesztő hatása sem, hiszen mint tudjuk, közrejátszik a fantázia élénkebb működésében és az aktív szókincs bővülésében. Emellett a memória javulásában is részt vesz – valljuk be, lehetetlen lenne újra és újra mindent átolvasni, elég csak azt, ahol éppen becsuktuk a vaskos kötetet, vagy az ügyesebbeknek már ez sem kell: másodpercek alatt képesek felvenni a történet szálát, és belehelyezkedni az izgalmakba.

Hat az íráskészségre

Ez a sok pozitívum az íráskészségre is kihat. De a szókincs mellett a különböző írói stílusok sajátos jegyei is fontosak, hiszen sajátunkat is ezáltal alakítjuk. Ráadásul nem egy kutatásban azt is megállapították, hogy aki minimum fél órát olvas naponta, az két évvel tovább él.

És ez mind két borító közé van zárva – a rengeteg tudás és életerő.

Rozán Eszter saját szakterületéről, a biblioterápiáról is mesélt. Ennek két ágazata van: a fejlesztői, illetve a klinikai terápia. Ő az előbbivel foglalkozik, ugyanis más a foglalkoztatottak köre: fejlesztő terapeutaként csak a normál nevelési igényű gyermekekkel és felnőttekkel foglalkozik.

Nagyon fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyben találhatunk hozzánk hasonló karaktereket, vagy legalábbis bele tudunk helyezkedni az ő életükbe. Így azt érezhetjük: könyvet írtak rólunk, és máris nem egy leporolandó dekorációja lesz otthonunknak egy-egy regény vagy novelláskötet, hanem útitárs, jóbarát és igazi életelixír is.