Szombathelyi piac – Az őstermelők portékája nem permetezett tőkéken termett

Szőlőből sokfélét árultak, kicsiben és nagyban egyaránt. A kistermelőknél megjelentek az egyszerű, régi fajták. Othelló, Izabella, apró szemű delovári, furmint, oportó, meg a hatalmas szemű, Attila nevezetű. A nagymamák lugasáról mindenki emlékszik rájuk, de a boltokban már nemigen lehet kapni ezeket a direkttermő fajtákat. Kocsis József őstermelő is Izabellát hozott, állítja, hatvanévesek a tőkék, de permetet még nem láttak. Nohából lett nemesítve, na az aztán csak úgy folyt le a tőkéről, a leleményes parasztok tepsit tettek alája, úgy szüretelték – mesélik a standoknál ülő árusok. Nem mondhatni, hogy tolonganak a vevők a portékáért. Egy frissnyugdíjas pedagógus a szülei által termelt kékfrankost árulja türelmesen. Nem érdemes vesződni a borral, mondja, mert annak sincs ára. Ezer forintért kellene adni, hogy megtérüljön a belé fektetett munka, de annyiért már inkább a palackozott italt veszik meg az emberek az áruházban. A viszonteladóknál a saszla a sláger, de olyant is látni, ahol a magyar és az olasz szőlőt egymás mellett kínálják, száz forint árkülönbséggel. Csak a tréfa kedvéért: még műanyag, dekorációs szőlőt is lehet kapni egy árusnál, mindenféle színben.

Soós Imréné az Othelló szőlő mellé érdekességeket is mutat – hetente egy-két alkalommal biciklivel szállítja az árut Szőlősből. Most a füge másodterméséből hozott kóstolót, nyolcszáz forintért adja, a cukorbetegeknek ajánlott csicsókát pedig négyszáz forintért. Egy idősebb úrnál pedig megjelent a gesztenye, talán az első a szezonban. Azt mondta, ezer forint körül gondolja az ellenértékét kilónként, aztán amikor majd a nagyok megjelennek, úgyis ők lövik be az árat, aminél a kistermelők nem mehetnek magasabbra. Lehetett már kapni birsalmát ötszáz forintért – a legtöbben ízesíteni vitték káposztába, savanyúságba. Öröm a szemnek és az orrnak: egy teljes hosszú asztalt raktak meg az árusok gombával. A galambicát kétezerért adták, a vargányát három-négyezerért. Az apró, zamatos törzsökgombát több árusnál láttuk: három-ötszáz forintért adtak belőle egy bögrére valót. De lehetett találni laskát, molyhos tinórut is, többnyire a meghatározhatatlan „kupac” mennyiségi egységre vonatkoztatott árral.