Tapasztalat és útkeresés is az egyetemi évek mellett végzett munka

Tanulmányok sokasága boncolgatja a tényt: a felsőoktatásban tanulók nagy százaléka tartja fenn magát elsősorban saját keresetéből. Emögött azonban nem minden esetben a szükség, sokkal inkább a saját döntésük áll. Két fiatal lánnyal beszélgettünk, akik már nagyon korán elkezdtek dolgozni.

Mihajliv Renáta az ELTE szombathelyi campusán végzi tanulmányait ének-zene és magyartanári szakon, míg Varga Virág Győrben a Széchenyi István Egyetemen hallgat marketingkommunikációt.

Renivel a kollégiuma udvarán találkozunk – itt maradt nyárra, így kényelmesebben tud munkát vállalni. Nyelvvizsgára gyűjt a nyáron, de amikor nincs kitűzött cél, akkor is van miért dolgozni: egy terhet le tud venni ezzel szülei válláról. – Tudatosan is lehet nevelni egy gyermeket munka nélkül arra, hogy értékelje a pénzt – mondja Reni –, de talán a legjobb, ha az ember a saját bőrén tapasztalja. Az egyetemi ösztöndíj mellé például jól jön a pótlás. Az eddigi munkáim nagy része nem is diákmunka volt, dolgoztam felszolgálóként több helyen, sőt, ukrán–magyar tolmácsként is – teszi hozzá nevetve. Most viszont egy pizzázóban dolgozik, ahol sok feladattal megbízzák: felveszi a rendeléseket, kiszolgálja a vendégeket, az ő felelőssége a kassza, és még a szakács keze alá is bedolgozik. A tapasztalatról kérdezem, szerinte mi kell egy diáknak ahhoz, hogy ne vegyék el a kedvét a munkától:

– Ez oda-vissza fontos – vágja rá azonnal –, ha a diák kényszerből van ott, és nincs semmi lelkesedése, akkor a munkaadó bármit megtehet, semmi nem segít.

A nyár végén azért hazalátogat, de szeptembertől majd, ahogyan az órarendje is engedi, szeretné ott folytatni, ahol az utazás előtt abbahagyta.

Varga Virág is viszonylag korán vállalt munkát, ám ahogy fogalmaz: ráment neki az érettségije. Így az egyetemi felvételi sem sikerült elsőre, de a lányban volt kellő ambíció. Egy OKJ-s képzésen turisztikai szervező-értékesítő végzettséget szerzett, majd felsőfokú szakképzés során kereskedelem és marketing szakon is tanult, ezután újra próbálkozott. Jelenleg még két félév vár rá az egyetemen.

– Emlékszem, az első fizetésemet két nap munkával kerestem.

Hétezer forintot kaptam érte akkor, és elmentem belőle egy egyhetes nyaralásra a Balatonhoz. A motiváció alapvetően az volt, hogy megértsem, a szüleim miért fáradtak minden este, amikor hazaérnek a munkából, és miért nincs idejük magukra, egymásra. Így végül sokféle munkát kipróbáltam – mondja Virág –, dolgoztam sajtgyárban, ahol fi zikai munkát kellett végezni, aztán emellett három-négy órás esti hoszteszmunkákat vállaltam egy szállodában. Most viszont már csaknem három éve dolgozom egy moziban.

Virág szerint fontos, hogy az ember korán megtapasztalja ezt a világot, hogy amikor majd csak a munka lesz, ne legyen gond. Ráadásul nagyon jó kapcsolatokat lehet kiépíteni, hiszen jelenleg is nagyon sok középiskolás és egyetemi hallgató veszi körül. Mindemellett remek útkeresés, hiszen minél több mindent kipróbál, annál jobban szűkül a kör: mi lesz majd később az igazi. Megrémülni pedig nem kell: mindig lehet kérdezni, tájékozódni. És akkor úgy áll majd hozzá, ahogyan Virág is mondja: – Én egyszerűen szeretek dolgozni.