Kétszer segített a vasi nő, de egyszer sem kellett volna – Súlyos anyagi károk érték

Gulyás Éva három éve költözött haza Ausztriából, miután megözvegyült, azóta Toronyban lakik egy szép házban. Az álma azonban mindig is az volt, hogy egy igazi parasztházban élhessen. Pár méterre attól a háztól, ahol most él, talált is egy ideális ingatlant, hatalmas udvarral, gyümölcsössel, pajtával. A ház vályogból épült, és láthatóan ráférne a felújítás is, amit Éva el is kezdett. Időközben egy nehéz helyzetbe került család kereste meg, akiknek lakásra volt szükségük. Évának pedig jól esett, hogy segíthet. Hét hónapig a család lakta a parasztházat, ami bár kívül nem a legszebb képét mutatta, bent már felújították.

Nem volt elég az ingyen vas, negyedmilliós kárt is okoztak

Gyönyörűen rakott cserépkályha, bőrkanapé, egyedi megjelenésű modern sparhelt, szekrények, vadonatúj zuhanykabin. Legalábbis mikor a család beköltözött, így volt. Hét hónap hosszú idő, hogy mennyire, az jól látszik most a házon. A kis parasztházat teljesen lelakták. A szekrényeket összetörték, a cserépkályhát tönkretették, mert fával csak addig fűtöttek, amíg volt, utána ruhával, cipővel tömték meg a kályhát a bérlők. Az okozott többszázezer forintos kárt persze soha nem térítették meg.

A kis ház távozásuk után már nem mutatott annyira barátságos képet, mint korábban, és időközben Éva szívét is műteni kellett. Életmentő műtét volt. Ekkor érezte úgy, hogy már nincs ereje újrakezdeni a ház felújítását, és meghirdette eladásra. Alig egy hete, hetedikén a déli órákban lomisok álltak meg a most már eladó ház előtt, egy férfi és egy nő.

Más is súlyos kárt okozott neki

- Csókolom, Éva néni – köszöntötték kedvesen az asszonyt, mintha csak régi ismerősök lettek volna. Pedig Éva nem ismerte őket. Afelől érdeklődtek, hogy van-e némi hulladékvas a háznál, mert ha van, szívesen vennék. Évának pedig volt, így beengedte az udvarra a két embert, akik elmondásuk alapján Körmend mellől jöttek.

Olvasónk állítása szerint, legalább 40-50 ezer forint értékű fémhulladékot kapott a pár, akik kérdés nélkül szinte mindent megfogtak és vittek volna, amit csak megláttak. Jó pár dolgot úgy kellett kikapni a kezükből, de Éva még ekkor sem gyanakodott különösebben. Másnap vette csak észre, hogy az Audihoz való négy alufelni eltűnt. Értéke negyedmillió forint.

Utólag visszagondolva, akkor lophatták el, amikor pár percre átugrott a másik házába, hogy egy régi fém ruhaszárítót hozzon nekik. Ez persze már nem kellett a lomisoknak, elköszöntek, és már ott sem voltak. A szomszéd látta is, ahogyan a nő pakolja a csomagtartóba a kerekeket, de persze föl sem merült benne, hogy éppen egy bűncselekmény elkövetését nézi.

Éva még nem járt a rendőrségen az eset miatt, mivel nehezen mozog, autója pedig most nincs, de tervezi, hogy feljelenti a tolvajokat, akiket azóta is lázasan keres, ám eddig nem járt sikerrel. Attól tart, a pár nem véletlenül járt arrafelé, hanem direkt hozzá jöttek, mert tudták, lehetnek értékei. Rövid időn belül tehát kétszer is rajtavesztett azon, hogy jószívű volt. Így a parasztházhoz most már végképp csak rossz emlékek fűzik. Azt szeretné, ha mások tanulnának az esetből, és meggondolnák, kit engednek be a portájukra. Éva kicsit még reménykedik abban is, hogy nyomára bukkan az értékes felniknek. Örülne, ha jelentkezne valaki, aki esetleg tudja, mégis hol lehetnek.