Erős és szelíd: Szabó Magda-est Gerbert Judittal

A Nyitott Tér Közhasznú Kulturális Egyesület a Répcelaki Művelődési Otthon és Könyvtárral közös Irodalmunk gyöngyszemei sorozatában legutóbb Gerbert Judit színművész lépett föl Szabó Magda-estjével.

A száz éve született író(nő)t ünnepeljük. Az előadás a régi, elképzelt, folyton visszavágyott mesélős estéket idézi, amikor egy-egy közösség apraja-nagyja körbevette a mesemondót, miközben a háttérben pattogott a tűz. Gyorsan ez a hangulat keríti hatalmába a közönséget a Gerbert Judit-esten, ahol az a mai törvény is érvényes, hogy a kultúrafogyasztók többsége nő. És az sem tűnik furcsának, hogy nem mesemondás van, hanem meseolvasás. A színésznő meleg hangja, tónusának szelídsége izgalmas feszültséget teremt azzal a mosolygós határozottsággal, ami az erős és határozott nők között hihetetlenül erőssé és határozottá váló Szabó Magdának sajátja (elvégre „nyakas kálvinista”). „Nekem mindenkit meg kellett mentenem”, hangzik el ennek a grandiózus életnek az egyik tételmondata, miközben az arcokon, a tekintetekben mintha láthatatlanul lobogó tűz simogató fénye tükröződne. Ez a mesélős-ringatós hangulat azért is jó, mert Szabó Magda sokszor megénekelt, varázslatos gyerekkorához hozzátartoztak a mesék. Valóságos mesevilágban élt. Édesanyja, Jablonczay Lenke saját történeteinek horizontját édesapja, Szabó Elek a görög mitológia sorstörténeteivel tágította tovább. Nem túlzás, hogy erre a munícióra alapozódik az egész Szabó Magda-életmű.

Gerbert Judit pedig (kézen) fogja, és finoman végigvezeti a közönséget Szabó Magda életének történetén. Vagyis Szabó Magda vezetésével átsétálhatunk a 20. század máig tátongó szakadékai fölött.

Az est címe Szabó Magda Stock im Eisen című verséből való: „Megjöttem és köszöntelek: / nem nyeltek el e szomjas évek. / Ajándékomat megbecsüld: / azt hoztam el neked, hogy élek. (...) Hát itt vagyok. Rád emelem / le sose sütött szememet; / ó, öreganyám, nagyvilág, / jól megjegyezd a nevemet!”