Negyven felett a táncparketten – Uraim, Önök is elkezdhetik!

Hidegek az őszi esték és még csak most kezdődött el a hét. A hétvégére gondolni sem mer az ember, annyira messze van. Egy hosszú, fárasztó nap után alig várjuk, hogy hazaérjünk, és lehuppanjunk a kanapéra. Nem így azok a negyvenesek, akik munka után szinte rögtön a táncparketten találják magukat. Lehet, hogy korábban nem volt közük a tánchoz, de az is előfordulhat, hogy pont fel akarják eleveníteni régi emlékeiket.

- Engem a párom csábított el annak idején, már öt éve táncolok, jelenleg a Salsa La Vida Tánccsoportban. Jó a zene, a társaság – mondja Wachter Zoltán, aki eleinte nem akart fellépni rendezvényeken, de a kezdeti félénkség ellenére ma már sokszor kap tapsot a közönségtől, a többi táncossal együtt.

Trendi lett így megfűszerezni a hétköznapokat. De nem csak trendi, hiszen tényleg olyan mély érzelmeket hozhat felszínre, amelyek a sok munka, a gyereknevelés mellett háttérbe szorulnak. Tánc közben egymásra kell figyelni. De az sem akadály, ha nincs párunk, aki velünk tartana. Egy jó társaságban könnyű táncpartnert találni. Hencz Krisztina, a tánccsoport vezetője megerősített abban, hogy egyre többen hiszik el, hogy a tánc nem korfüggő. Az ő csoportjában a tagok átlagéletkora 45 év.

- Most azért fiatalodtunk egy kicsit, van egy ifjú hölgy tagunk, aki teljesen kezdő volt, és két hónap alatt sikerült olyan szintre felhoznunk, hogy már volt velünk fellépni. – A párosok rendezvényeken is megmutatják magukat, szép eredményekkel térnek haza a versenyekről. Ha valaki ezt megjósolta volna nekik tíz-húsz évvel ezelőtt, valószínűleg csak legyintettek volna – fűzte hozzá.

Krisztina sem olyan régóta hódol ennek a mozgásformának. Azért ment el egy bemutató órára, mert kissé fásultnak érezte magát.

- Láttam a haladó táncosokat, akkor számomra megtanulhatatlannak tűntek a lépések. El is határoztam még óra közben, hogy többet nem megyek. De kisorsoltak a jelenlévő kezdők között egy havi táncbérletet, amit én nyertem meg, nem akartam, hogy elvesszen. Megpecsételődött a sorsom, beleszerettem a táncba – folytatta.

Ma már senki nem hinné el Krisztinának, hogy egy egyszerű alapfigura elsajátítása órákba telt neki az elején. Ezzel is azt sugallja, hogy a tánc megtanulható, akinek először nem megy, ne ijedjen meg.

- A ritmus mindenkiben benne él, csak van, akiben jobban elbújt – hangsúlyozta.

Az, hogy egészséges-e koptatni a táncparkettet, nem lehet kérdés negyven felett sem. Amellett, hogy a lelkünkre, a kapcsolatainkra jó hatással van a mozgásnak ez a formája, a testünket is karbantarthatjuk vele. A tánc nyugtatja az idegeket, jobban kezeli a hétköznapi stresszhelyzeteket az, aki így edzi magát. A ritmusos mozgás felpörgeti a vérkeringést, így hatékonyabban dolgozik és erősödik a szív. Mivel meg kell jegyezni a koreográfiákat, a tánc mindkét agyfélteke működését ösztönzi. Fejleszti a koncentrációt, és javítja az emlékezőképességet.

A rendszeres tánc jutalma a szép tartás. És ez nem minden; hiszen az embernek a saját testével kapcsolatos megítélései is javulnak, nagyobb lesz az önbizalma, elégedettebb lesz és magabiztosabbnak érzi magát.

Szigetiné Berkényi Éva büszkén vállalja, hogy 64 éves. Korábban versenytáncolt, majd miután a gyermekei kirepültek otthonról, úgy döntött, visszatér ahhoz, ami régen kitöltötte a napjait. Nem bánta meg.

- Sajnos a férfiak félénkek, nehéz rávenni őket, hogy eljöjjenek, talán ez változni fog – jegyezte meg. Tehát táncra fel! Önök is, uraim!