Helyi kultúra

2017.11.16. 19:10

A Rába(p)art alkalmas terep a csattanós Osztozkodásra

Az ikervári Batthyány Lajos Művelődési Házban másképpen telik az idő, voltaképpen nincs is szükség az előtérben kiakasztott falióra átállítására. Ott voltunk a házban működő Rába(p)art Társulat legújabb bemutatójának nyilvános főpróbáján. Jack London jól tudja, hogyan zajlik a nagy zsákmányszerzés után az Osztozkodás.

Ölbei Lívia

Pásti József valóságos intézményként működik Ikerváron. Ő a Batthyány Lajos Művelődési Ház, IKSZT és Könyvtár igazgatója, tanügyi, illetve közművelődési szakértő, a Magyar Kultúra Lovagja cím birtokosa. És ő vezeti a lassan két évtizede megalapított Rába(p)art Társulatot, amelynek színésze-rendezője, és amely évről évre új bemutatókkal áll elő, több országos minősítéssel rendelkezik. Az elmúlt évek Rába(p)art-termésében találunk japán végzetjátékot (a Jamamba országos ezüst minősítést kapott), Mrozek-drámát (a Szerenád című egzisztencialista abszurd országos arany minősítéssel büszkélkedhet), ókori komédiát (Arisztophanész Lüszisztrátéja szintén országos ezüst minősítést szerzett), de ugyancsak minősített Csehov-egyfelvonásosokat is. A Magyar Szín-játékos Szövetség országos minősítései (arany, ezüst, bronz) fontos tájékozódási pontként szolgálnak mindazon intézményeknek, amelyek – határon belül és kívül – szívesen hívnak meg színházi produkciókat. A Rába(p)artnak széles repertoárja van ebből a szempontból is (a negyven-ötven perces egyfelvonásosoktól a tizenöt perces vidám jelenetekig).

Itt a gyémánt, hol a gyémánt. Pásti József (Matt) és Szőke Zoltán (Jim) az ikervári színpadon. A Jack London előadás rendezője szintén Pásti József. Főpróba utazás előtt. Fotó: Szendi Péter

A legújabb (kevéssé ismert) darabot Jack Londontól választotta a társulat. Az Osztozkodás a hétvégén Adácson, a XXI. Országos Falusi Színjátszó Találkozón mutatkozik be először a széles nyilvánosság előtt. (Az adácsi találkozót szintén a Magyar Szín-játékos Szövetség szakmai támogatásával rendezi meg a Zéta Kulturális Egyesület. Nemcsak a minősítésnek van ilyenkor jelentősége, hanem a szakmai zsűri tanácsainak, egymás „megnézésének” is.)

Pásti József és csapata úgy döntött, hogy a fesztiválszereplés előtt nyilvános főpróbát hirdet: a helybeli közönségen teszteli a hatást. A Rába(p)art pozícióját jelzi, hogy egy átlagos hétköznapi estén is majdnem megtelik a művelődési ház színháztermének nézőtere. Pásti József már jelmezben, de még a házigazda szerepében lép ki a piros függöny elé. (A csizma-kendő azt sejteti, hogy hamarosan cowboy lesz majd valahol a tágas Amerikában, ahol a múlt századfordulón – Jack London világában – olyan sokan indultak el szerencsét próbálni.) A ház igazgatója, a Rába(p)art elnöke azzal köszönti a közönséget, hogy az előadás végén mindenkit szívesen látnak az előtérben: kancsó teával, borral; hagymás zsíros kenyérrel. És várják az első nézők véleményét: mi tetszett, mi nem tetszett.

 

Tetszett! Az első pillantásra lamentálósabbnak, alárendeltnek tűnő Jim és a keményebb – mintegy „véletlenül” gyilkossá is váló – Matt sűrű dialógusára fölépített Jack London-egyfelvonásos trükkösen csavarja meg a klasszikus dramaturgiát: a múltban (itt éppen néhány órával korábban) elkövetett bűn következményeivel szembesül a közönség. A (minden bizonnyal) New Yorkban grasszáló rablópáros (Matt tényleg cowboy volt valaha, és reméli, hogy újra az lesz) figuráit mintha direkt Szőke Zoltánnak és Pásti Józsefnek írta volna a szerző. Olyan jó tónusban, olyan jó helyről szólalnak meg; annyira elhisszük minden szavukat (miközben finoman lebegtetik a „főnök-beosztott” viszonyt), hogy mindvégig képesek fönntartani a feszültséget. Még akkor is, ha ebben az ízig-vérig szószínházi előadásban fönnáll az a veszély, hogy az akciók hiánya okán egyszer csak túlságosan statikussá válik a színpad. Főleg, hogy a rendezés ragaszkodik a realizmushoz; itt igazi rezsó van, itt elkészül a végzetes reggeli.

„Azt hiszem, éppen annyi tolvaj van a tisztességes emberek, mint a tolvajok között”, vonja le a következtetést Matt; ezt a kijelentést tűzték oda az előadás kalapjára mottónak. És bár a csattanóként megjelenő Lány – Szőke Szeverina – tisztességéért nem tennénk tűzbe a kezünket, titokban mégis abban reménykedünk, hogy ő lesz a történetben a nevető harmadik: meglép a sok ékszerrel, különös tekintettel az irdatlanul sokat érő gyöngysorra. (Ha egyszer a nők az ékszert önmagáért szeretik, legalábbis Matt filozófiája szerint.) De nem így történik. A gratuláció viszont nemcsak a színészeknek jár, hanem minden közreműködőnek: a technikus Szabó Lászlónak, a színpadtechnikáért felelős Pástiné Berzlánovich Gabriellának, a díszletért felelős Emmer Istvánnak és Gecse Miklósnak, valamint a rikkancsként felvételről megszólaló Glavánovics Gergőnek.

Az Osztozkodásra koccintunk a teával, megosztozunk a zsíros kenyéren.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!