WSSZ

2017.11.28. 20:10

Mindjárt kiderül, hogy eszik vagy isszák a Művészetet

Minden a szokott menetrend szerint működik a WSSZ jubileumi évadában: mindig két új előadás készül párhuzamosan. A Hétköznapi őrületek nagyszínpadi bemutatója után egy héttel premier lesz a Márkus Emília Teremben is. Ami az őrületet illeti, a helyzet csak fokozódik. Pénteken este kiderül, hogy vajon eszik vagy isszák a kortárs Művészetet.

Ölbei Lívia

Barátok kedden délelőtt a WSSZ-ben. Lukáts Andor és Jordán Tamás. Még civilben, de a napszínű zakó már Serge figurájához tartozik.

„Van néha olyan pillanat, amely kilóg az időből” – olvasható a tízéves Weöres Sándor Színház homlokzatán a jubileumi évad alkalmából. De ott maradhatna most már örökre: elvégre a színház jó esetben estéről estére olyan pillanatokat kínál, amelyek „kilógnak az időből”.

Történik valami

Főleg, ha premier közeleg. Ilyenkor furcsa feszültségek vibrálnak az Akacs 7-ben, sőt: talán már az utca elején érezni, hogy történik valami. Olyan a Márkus Emília Terem, mint a szülőszoba. Lehet, hogy az meg ott a csecsemő feje?

De ne ragadtassuk el magunkat ennyire. Kedd, délelőtt 10 óra után. Minden csöndes a Weöres Sándor Színházban. Próba előtti csend. Feltűnik a mindig nyugodalmas muzsikus-zeneszerző, Kovács Márton. Legutóbb a Vőlegény-előadásban láthattuk, a Művészetnek is ő a zeneszerzője. Lángolópiros nadrágot visel. Vajon jelent ez valamit? Talán azt, hogy december elsején (pénteken) este premier. Yasmina Reza Művészet című darabját éppen húsz éve, 1997-ben mutatta be Magyarországon a budapesti Katona József Színház, Ascher Tamás rendezésében.

Barátok kedden délelőtt a WSSZ-ben. Lukáts Andor és Jordán Tamás. Még civilben, de a napszínű zakó már Serge figurájához tartozik. Fotó: Nagy Jácint

A fehér árnyalatai

A három barát közül a nősülni készülő Yvant játszotta akkor Lukáts Andor, a szombathelyi előadás rendezője. Most Yvan szerepében Szerémi Zoltánt láthatjuk, Marcot Szabó Tibor, Serge-t Jordán Tamás játssza. Ő, Serge robbantja ki a konfliktust. Illetve nem is ő, hanem a méregdrága festmény, amelyet nagyvonalú gesztussal megvásárol. Mert a festmény: fehér. Fehér, fehér, fehér. Nincs rajta semmi. Ezért aztán benne lehet a minden. „Fehér annak a felületnek a színe, amely a fény teljes spektrumát változatlanul veri vissza.” Hogy mi mindent ver vissza ez a fehér felület?

Marat/Sade

Minimum a Három nővér óta tudjuk, hogy a hármas kapcsolatok a legizgalmasabbak. (De mondhatnánk a meséket is.) Yasmina Reza három barátot vesz alapul. Vajon mi tartja össze ezt a hármas barátságot? Mi minden izzik (fehéren) a mélyben? Miféle emberi játszmák terepasztala lesz ez a fehér festmény?

Schmidt Róbert asszisztens és Kovács Márton zeneszerző, ezúttal a színpadon. Ez is a Művészet, kedden délelőtt, összpróba előtt. Fotó: Nagy Jácint

Vajon mi mindent tesz hozzá az előadáshoz, hogy Lukáts Andor régi kollégáját és barátját, Jordán Tamást rendezi? A kulcsszó természetesen Kaposvár, a Kaposvár-jelenség, a hőskor, amelynek mindketten tevékeny részesei voltak. Most mondjuk azt, hogy a kaposvári színház „legesleghíresebb”, színháztörténeti jelentőségű (bár volt ilyen néhány) előadásában, az 1981-es Marat/Sade-ban, Ács János rendezésében Jordán Tamás játszotta Sade márkit, Lukáts Andor pedig Marat-t? Az érem két oldala, tűz és víz, ész és szív, cinizmus és lelkesedés stb., stb. – amelyek egymás nélkül nincsenek. Aztán sok év után ők ketten együtt indítottak osztályt a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Most ketten együtt nyitnak színiskolát. Nem mellékesen most Lukáts Andor rendezi Jordán Tamást. Kivilágosodik a tér (mint egy hófehér festmény). Marc (Szabó Tibor) az első megszólaló (foglalkozása szerint mérnök): „Serge barátom régóta a barátom. Sikeres fiú, bőrgyógyász és a szereti a művészetet. Hétfőn megnéztem a képet. Serge szombaton vette meg, de már hónapok óta szemezett vele. Fehér kép, fehér pászmákkal.”

Öltözői átmenetek próba előtt. Szerémi Zoltán (Yvan) és Szabó Tibor (Marc). Fotó: Nagy Jácint

Lehet, hogy műalkotás!

Különben Tóth Gábor akcióművész, hang- és vizuális költő egyszer kitett a Szombathelyi Képtár falára egy hófehér képet. Ő is egyfolytában azon gondolkodik, hogy mi a művészet. Vannak a „Tóth-cédulák”, apró emlékeztetőkkel, használati utasításokkal. Például: „Légy óvatos, lehet, hogy ez egy műalkotás!” Nem olyan rossz tanács, akár képtárba, akár színházba megy az ember. Marc, Serge és Yvan a fehér festményt nézi, és önmagával szembesül. De hát ez a művészet, nem? Ez a Művészet, pénteken premier.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában