Szív és hallás: kórustalálkozót rendeztek Kodály Zoltán emlékére

Kodály Zoltán – 135 éve született, ötven éve halt meg – pótolhatatlan jelensége a magyar zeneszerzésnek és a zenepedagógiának. Háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja, majd elnöke 1946-tól 1949-ig. Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, jelentős szerepe van a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg és mentek át a gyakorlatba, az-után, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult.

Elgondolása szerint a jó zenész kellékei négy pontban foglalhatók össze: kiművelt hallás, kiművelt értelem, kiművelt szív, kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van. Kodály iskolája, szerzeményei előtt illő főhajtás volt a szombathelyi kórustalálkozó. Négy kórus eresztette ki hangját a Savaria Egyetemi Központban megrendezett ünnepségen, lehozták kicsit az eget a földre.

A Kicsinyek Kórusa, a Concordia-Barátság Énekegyesület, a Pedagógus Kórus és a Szent Márton Kórus mind nagy zenei múlttal, Kodályhoz méltó hagyománnyal rendelkeznek. Dr. Puskás Tivadar polgármester megnyitóbeszédében arról beszélt: az együtt éneklés során egyfajta közös identitás alakul ki. Együtt énekelni azt jelenti, hogy a másikkal egy közös nyelvet alakítunk ki. Sőt a dal, az ének biológiailag is egymásra hangolja a kórus tagjait. A polgármester terápiaként utalt a dalolásra. Kutatások kimutatták, hogy ilyenkor a pulzusszám és a szívritmus hasonul.

Az este különlegessége volt, hogy a Kicsinyek Kórusa közösen énekelhetett a Szent Márton Kórussal. Szép üzenet, összhangzat, kodályi gondolat. A generációk között híd a zene. A találkozó zárásaként az összes énekes összeállt: Verdi Rabszolgák kórusa című műve szabad madárként szállt bele megannyi lélekből kieresztve az estébe.