Hermész hoz hírt a kályhacsempéről

Napjainkban újra reneszánszát éli a kályhaépítés ősi mestersége. Gyártanak régi korok kályháit utánzó példányokat, népi cserépkályhákat, modern kályhákat egyaránt, melyek nemcsak a meleget ontják, de szépségükkel a helység díszévé is válhatnak. A cserépkályhák ősét a 12-13. században német és svájci mesteremberek építették fel először. A kályhások rendszerint olyan településeken dolgoztak, ahol közelben tűzálló anyagot bányásztak. Sokáig a fazekasok tudnivalói közé tartozott nemcsak a csempék, kályhaszemek, tartozékaik elkészítése, hanem a kályha megépítése és rendben tartása is, a két mesterség csak az első ipartörvény (1872) után vált külön. A csempéken megjelent művészi formák, a fafaragással rokon vonalvezetés, a motívumok hasonlósága alapján feltételezhető, hogy a nyomóformák sok esetben fafaragó-mesterek keze alól kerültek ki, bár a 19. századtól már az ügyeskezű fazekasok maguk is elkészítették őket. Az itt látható kályhacsempe a 19. században készült vörös agyagból, mázatlan, középrésze domborműves, 32,5x21 cm. A csempén jól felismerhető Hermész, Zeusz fia, az istenek követe, a holtak kísérője, kereskedők, szónokok, feltalálók, vándorok és szélhámosok istene. A reneszánsz óta a leggyakrabban ábrázolt antik istenek közé tartozik, a 19. század folyamán főként az őt jellemző szárnyas kalappal jelenítették meg.

A csempét a szenvedélyes műgyűjtő, Széchenyi Rezső ajándékozta a múzeumnak a 20. század elején a gyöngyösapáti (ma Gencsapáti) kastélyából. A mai kastély helyén a Chemethey család erődített nemesi rezidenciája állt, a sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi család 1810-ben vásárolta meg. A 19. század végén rövid ideig Erdődy és Schönfeldt tulajdon volt, majd 1901-ben ismét visszavásárolta a Széchenyi család. Gróf Széchenyi Rezső művészien rendezte be a kastélyt, a kápolnát, újratelepítette a kert egy részét is. A magyar főúr élénken pártolta a kultúrát, a művészeteket, a gyöngyösapáti templomban az oltár feletti szent király képét maga a gróf festette. Jelentős anyagi támogatást nyújtott a velemi Szent Viden végzett ásatásokhoz, az 1912-es országos hírű Vasvármegyei Műtörténeti Kiállításra félezer műtárgyat kölcsönzött, 1925-ben a Régiségtárnak ajándékozta régészeti gyűjteményét, majd a zoológiai gyűjtemény (Adria gyűjtemény) is lényegesen gyarapodott a gróf révén. Széchenyitől a kastélyt a Magyar Állam vásárolta meg, ezután Apponyi Albert tulajdonába került, majd ismét az államé lett, gyermekotthonként működött.