Így várták a karácsonyt a szüleink 1967-ben

Húst csak előrendelésre lehetett kapni, narancsot csak januárban – 450 ezer képeslapot kézbesített a posta.

Manapság a karácsonyi nagybevásárlás és készülődés inkább nevezhető kényelmesnek, semmint lehetetlen küldetésnek. Számtalan bolt és üzletközpont közül választhatunk, és akár interneten is rendelhetünk ajándékot. A jókívánságainkat többnyire a közösségi oldalakon posztoljuk. Az ünnepi vacsorára pedig készíthetünk bármilyen extra fogást, a hozzá való alapanyagokat biztosan megtaláljuk az üzletek polcain és a piacon.

De nem volt ez mindig így. A Vas Népe archívuma segítségével időutazásra invitáljuk olvasóinkat. Visszarepítjük Önöket ötven évvel ezelőttre: 1967 karácsonyára.

Slágertermék: a hanglemez

Nem volt könnyű dolga ajándékot választani annak, aki karácsonyi meglepetésként a hanglemez mellett döntött. Az ünnepi vásárra nem kevesebb mint 300 ezer különböző bakelit került a boltokba. Az újdonságok között gazdag választék volt, így a könnyű- és a komolyzene kedvelői egyaránt örülhettek.

A szombathelyi vásár nagy slágere volt a bebörtönzött világhírű görög zeneszerző, Theodorakisz műve, az Annyi fájdalom, amelyet az Atlantisz együttessel Dékány Sarolta és Neményi Béla tolmácsolt. A legfrisseb felvételek között volt Zorán Sztevanovity és a Metro együttes, Koncz Zsuzsa, a Dogs együttes, a Hungária együttes, Aradszky László, Poór Péter és Harangozó Teri új számai. A József Attila Színház színésznőjeként is közkedvelt Voith Ági és Bodrogi Gyula új lemezére a Luluból kerültek részletek. Érdekes lemezcsemege volt a sportrajongóknak a „Szerelmünk a mikrofon”. A lemezen Pluhár István az 1936-os berlini olimpia 100 m-es gyorsúszódöntőjéről, Szepesi György pedig az emlékezetes angliai 6:3-ról és a tokiói olimpiáról számolt be hangképekben. Jót nevettünk... volt a címe annak az újdonságnak, amelyen a két felejthetetlen nevettető, Herczeg Jenő és Komlós Vilmos Hacsek és Sajóként szólalt meg.

Újdonság a tévé és a mosógép

Az újság karácsonyi hirdetései között igencsak népszerű volt a nejlonkombiné 240 forintért és a színes irhakesztyű 200-ért. A gyerekeknek leginkább a 60 centiméter magas játék dörmögő mackót ajánlották, ára 170 forint volt. A kislányok sem maradtak meglepetés nélkül: játékbabát már 65 forintért is beszerezhettek a gondoskodó szülők.

És aki megtehette, akár televíziókészüléket is vásárolhatott. Volt is bőven választék: a Kisker Ravill boltjában a Mona Lisa nevű készülék (6300 Ft) mellett Favoritot (5400 Ft) és Sztárt (6650 Ft) is lehetett kapni. A megfontolt vevők akár össze is hasonlíthatták ezeket a Művelődési és Sportházban, a műszaki cikkek nagyvásárán, ahol újdonságnak számított a mosógép is.

Akik pedig már rendelkeztek tévével, azok december 24-én délelőtt 10 órától a Zsebtévében – az új műsorszámnak számító – Móka Miki kalandjait tekinthették meg. Majd a Budapesten járt Örmény Nagycirkusz műsorából közvetítettek a gyermekek kedvéért. Este a Kis karácsony, nagy karácsony című verses, zenés összeállítást sugározta az egyetlen magyar csatorna.

Mi (nem) került az ünnepi asztalra?

A háziasszonyok telefonon és szóban nap nap után jegyeztethették elő igényeiket a tsz-vásárcsarnok irodájában. Pár nappal karácsony előtt 500 kiló pulykára és 800 kiló malacra adtak megrendelést. Nem tűnik olyan soknak, különösképpen egy megyeszékhelyen. Holott ilyen mennyiségű élelmiszerre azelőtt még soha nem volt előrendelés Szombathelyen. A hús kilója 28-35 forint között mozgott. 1967-ben a megye déligyümölcs-ellátottsága nem változott a korábbi évekhez lépest, nagy mennyiségű narancsra csak január elején lehetett számítani. Emiatt leginkább a gyerekek szomorkodhattak. Nem úgy, mint a felnőttek, hiszen borból rég nem látott választékot kínált a megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Ám nem túl olcsón: a 8 decis Savaria 37 forint 50 fillér volt, a Tihanyi Rege 39, az egyliteres Egri Merengő pedig 45 forint.

Csupán az egyméteres fenyőfára futotta

Az ötvenes években a magyar erdészet úgy határozott, hogy fenyőfaóvodákat hoznak létre, így nem sínylik meg a karácsonyt az erdők. 1967-ben országosan 1,3 millió fát vásároltak. Megyénket a szombathelyi földműves-szövetkezet látta el. Csaknem négy és félezer lucfenyőt szándékoztak eladni, és ha ez nem lett volna elegendő, Pankaszról és Csörötnekről bármikor érkezett utánpótlás. A hatvanas évek elején a másfél-két métereseket várták a gyerekek, 1967-ben azonban már az egymétereseket, vagy még az annál is kisebbeket választották a szülők. Ám nem csak a fa méretében volt határozott elképzelésük: válogatósak voltak a vevők, ugyanis kezdett teret hódítani az ezüstfenyő. Különösen a távfűtéses lakásban lakók keresték ezt a fajtát, mivel nem pereg le olyan gyorsan a tűlevele. A Kertészeti Vállalat és a szombathelyi Kertész Tsz győzte az ilyen irányú igények kielégítését. A közönséges lucfenyőket a szövetkezeti zöldségboltok előtt lehetett beszerezni.

Üdvözlőlap, egyéb alternatíva nélkül

SMS, Facebook, e-mail, messenger? Ugyan! Ötven éve még nyoma sem volt egyiknek sem. Ellenben volt üdvözlőlap és képeslap. Egy-egy család 10-15-öt is küldött a rokonságnak, ismerősöknek karácsonyi jókívánság gyanánt. Volt is dolguk a postásoknak bőven. A Megyei Postahivatal kézbesítőosztálya majdnem 50 ezer levelet kézbesített december 19-én, a csúcsot másnapra várták, amikor 450-500 kiló levelet vihettek ki a postások Vas megyében. Míg 1966-ban némi fennakadás volt az üdvözlőlapok kézbesítésében, 1967-ben 100 ezer darabbal többet rendelt az Észak-dunántúli Papírnagykereskedelmi Vállalat. Az ünnepi postai forgalom összességében 450 ezer üdvözlőlap volt a megyében.

És végezetül: talán ami legkevésbé változott az elmúlt ötven évben, az az időjárás. 1967 decemberében derült, hideg idő köszöntött a megyére. Nappal 0-5 fok között mozgott a hőmérő higanyszála – karácsony napján is.