Mindenhol jó, de legjobb mindenhol – Nagy Péter könyvbemutatója

Ötvennyolc ország, kétszázhuszonnégy repülőút, ebből négy esetben a szerző saját szavaival szólva borzalmas leszállás, átlagban évente százharminc éjszaka különböző hotelekben, és egy rekord: huszonnégy óra alatt, három földrész, négy országának meglátogatása. Számba venni is sok, hát még végigcsinálni, megélni! Mindezt úgy, hogy kifordítva a mondást, Nagy Péter nem kevesebbet állít, mint azt, hogy nem otthon, de mindenhol a legjobb. Ebből persze arra is lehet következtetni, hogy valójában a nagyvilág az otthonunk, de legalábbis a szerző otthona. Ennek bizonyítására elég, ha elolvassuk legújabb könyvét, amely egyébként hasonló tematikájú kötetként immár második a sorban. S nem okozunk nagy meglepetést, ha eláruljuk, hogy készül a harmadik kötet is, hasonlóan az előző kettőhöz, a szombathelyi BKL Kiadó gondozásában. Többek között erről is értesülhettünk pénteken este azon a könyvbemutatón, ahol Kovács Ágnes beszélgetett a szerzővel, illetve a kiadó vezetőjével, Boda Lászlóval. Vagy a műfaj népszerű, vagy a szerző, vagy pedig a könyvek általában, reménykedjünk ez utóbbiban, de telt ház fogadta az est főszereplőjét. Akit beszélgetőpartnere rögtön arról kérdezett, hogyan éli meg a szabadság luxusát, avagy luxus-e a szabadság valójában?

Nagy Péter idegenvezető, hivatása miatt szinte állandóan úton van. Gyerekkora óta keresztbe-kasul utazik a világban, mégsem akart szokványos bedaeckert írni. Szakképzett idegenvezetőként bármely ország nagyvárosának legfontosabb látnivalóit ismerteti fejből, több nyelven, még akkor is, ha álmából ébresztik fel, a koncepció ezúttal mégsem ez volt. Azt szeretné, mondja, ha az olvasó úgy érezné, mintha egy kávé mellett mesélné el neki az élményeit. Ezért aztán élőbeszédszerű, könnyed, fesztelen stílust alkalmaz. Ír közben szépirodalmi szövegeket is, már megjelent egy gyűjteményes kötete is, de két útikönyvénél inkább a közvetlenség érvényesül.

Három éve rendszeresen publikál utazásairól a londoni 6:3 magazinban, a kint élő magyaroknak szerkesztett lapban. Ott két oldalba kell sűrítenie az élményeit. A lapban az volt a rovata címe, ami végül a könyvek borítójára is került. Azt mondja, utazni érdemes, és mindenhol meg lehet találni a jót. Ugyanakkor mindenhol otthon van, ezért aztán valójában sehol sincs otthon. Sokszor járt már Barcelonában, vagy Londonban. Mindkét helyen élt is. Akkor, amikor épp ott tartózkodik, otthon érzi magát. Szombathely viszont mindig a bázis marad, nyilván a szülők, és a szülői ház miatt. Európa szó szerint az otthonává vált, és mivel az öreg kontinens viszonylag kicsi, el tud ugrani az ember úgy Zürichbe, vagy Genfbe, hogy a hangulatos belvárosban megigyon egy kávét, és bármikor meglátogathatja a barátait, mondjuk Berlinben.

Írni részben úgy kezdett, hogy naplót vezetett, és ez azért fontos, mert ellene megy a feledésnek. Például az USÁ-t átszelő legendás 66-oson út során is írt feljegyzéseket. Aztán hazafelé a repülőn meg felolvasta útitársainak. Meghatározónak tartja a szülei hatását. Édesanyja történelem-testnevelés szakos tanár, aki szenvedéllyel és nagy felkészültséggel indult mindig útra, édesapja építésvezető, éremgyűjtő, mindent tudott az adott ország látnivalóiról, a természetről, és felkészült volt a múzeumok rejtette kincsekből is. Ezért tanult végül idegenforgalmat. Ahogy ő mondja, akkor akarta látni az embereket, amikor azok boldogok. Viszont ezért nem lett orvos.

Nagy Pétert munkája sokat szólítja útra. Egy amerikai irodának dolgozik, Kelet- és Közép-Európa legszebb országait járják végig, ahogy Péter mondja Berlintől a Fekete-tengerig. Sokat jár Prágában. A rövid út tizenkét, a hosszú húsz napos. Télen azonban nem utaztat, így novembertől április végéig általában itthon van, és az írásnak szenteli magát. A tél a baráti összejövetelek ideje, gyakran utazik Budapestre. Nem az érdekli, hogy milyen a szálloda, legyen mosdó meg zuhanyzó, annyi bőven elég.

Szerinte a nyaralás igen, de az utazás nem feltétlenül pénz kérdése. Sokkal fontosabb, hogyan éljük meg azokat a kitüntetett napokat. Beszél bakancslistájáról, arról, hogy veszélyes-e utazni, tanácsokat ad, melyik napokon érdemes például repülőjegyet vásárolni. A második, most bemutatott kötete, az első kötetből, kényszerűségből kimaradó anyagokból kezdte építeni magát, a harmadik a tervek szerint jelentős részt tartalmaz majd azokból az élményekből, amiket nem az egyszeri utazó, hanem a hivatásszerűen működő idegenvezető tapasztalt meg. A kiadó vezetője Boda László szerint hasonló útikönyv, amely az élményszerűségre, a sztorikra helyezi hangsúlyt, nincsen a magyar könyvpiacon. Szabadon élni luxus sokak számára. Szabadon olvasni minderről Nagy Péter tollából talán nem az.