Ahonnan előkerült egy fontos napló

A család kihalása után Sitke község a Kisfaludy, az Esterházy, végül a Felsőbüki Nagy család birtokába került, akik a középkori épületet a XVIII. század elején barokk stílusban átépítették. Horváth Elek, Kemenesalja képviselője és történetének buzgó kutatója, fáradhatatlanul járta a környék birtokosainak kastélyaiban őrzött levéltárakat. A Szelestey, Kisfaludy, Niczky családok XIX. században még épségben lévő iratanyagából tucatszámra kerített elő Vasvármegye középkorának esemény-, és birtoktörténetére fényt derítő okleveleket. Nagy szerencséje ez a történettudománynak, mert azok nagy része ma már csak a dualizmus idején kiadott okmánytárakban olvasható.

Horváth Elek 1866-ban Felsőbüki Nagy Sándor sitkei kastélyának archívumában talált rá Martonfalvay Imre – Török Bálint számtartója – XVI. századi naplójára.

Az emlékirat egyrészt az Enyingi Török család szolgálatában eltöltött évek eseményeit ismerteti, másrészt a XVI. századi háborúk gazdag eseménytörténetét foglalja össze. A szerző megemlíti, hogy írását Török Bálint unokái számára készítette, hogy azok értesüljenek a konstan-tinápolyi Héttorony börtönében 1550-ben elhunyt ősük tetteiről. Miután Martonfalvay, Török Bálint kíséretében, az ország három részre szakadása után az összes frekventált helyen jelen volt, számos, a nemzeti történetírás számára máshonnan meg nem ismerhető információt is megörökített. Emlékiratának egyik legérdekesebb részlete Budavár 1541-es, török által történt elfoglalásának életközeli leírása. Egyebek között ez teszi különösen értékessé az 1585-ben befejeződött munkát. Az archív kézirat Felsőbüki Nagy István alnádor Martonfalvay Teréziával kötött házassága után, az 1600-as évek elején kerülhetett a sitkei levéltárba, és Horváth Eleknek köszönhetően négy évszázad elteltével a Monumenta Hungariae Historica című sorozatban megjelentetve mindenki számára hozzáférhetővé vált.