2018.01.28. 11:00
A Berzsenyi Dániel Könyvtárban a 9. szimfónia volt a téma
Ez alkalommal is nagyszámú érdeklődő közönség gyűlt össze Horváth Imre karnagy „Ezt látni és hallani kell” élvezetes komolyzenei sorozatának legújabb előadására a Berzsenyi Dániel Könyvtárban: Ludwig van Beethoven (flamand gyökerekkel rendelkező) német zeneszerző (1770-1827) utolsó befejezett szimfóniája, az 1824-ben elkészült 9. (d-moll) szimfónia (op.125) volt az elemzés témája.
Horváth Imre karnagy tartott előadást a könyvtárban. Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén
Nagy Éva könyvtárigazgató köszöntő beszédében örömmel említette, hogy Horváth karnagy vezeti az egyik legsikeresebb rendezvényüket, amely egyre több zenét szerető és értő embert csábít be az előadásra.
A 9. szimfónia Beethoven egyik legismertebb műve, amelyet az emberiségre, az utókorra hagyott, és amelyet a bécsi klasszika nagy alakja már süketen komponált – mondta előadása kezdetén a karnagy. A négy tételből álló gyönyörű alkotás abban a korszakában született, amikor már sokan elfordultak a magányos, visszahúzódó, siket zeneszerzőtől, aki nem tudta kontrollálni, ellenőrizni a lelkéből jövő dallamokat, amelyeket kottajegyekké formált.
Az előadó szerint „minden titok a kottában van elrejtve, a kottajelek olyanok, mint versekben a rímek, úgy hallgassunk zenét, hogy közben olvassuk a partitúrát is, így belénk rögzül minden hangjegye” – javasolta ez alkalommal is a megjelenteknek.
Videofelvételen több részletet is bemutatott közönségének a szimfóniából, a Bécsi Filharmonikusokat Leonard Bernstein amerikai karmester vezényelte. A mű első és második tétele a zeneszerző örömtelen, gyötrődő lelkiállapotát tükrözi, és csak a harmadik tételben csendülnek fel a békéről, a végtelen szeretetről, a vágyról szóló dallamok. A negyedik tételben többször ismétlődik egy gyerekdalhoz hasonló, kedves és egyszerű melódia, amely az előadó szerint úgy nyílik ki, mint egy legyező vagy egy virág. Beethoven ebben a tételben a zenekari hangzást az emberi hang csodájával egészítette ki, szövegeként a német költő, Friedrich Schiller 1785-ben írt Örömódáját választotta, négy szólistával és kórussal: hirdetve a zeneszerző eszméjét, az emberiség testvérré válásának gondolatát, a szeretet és az öröm dicséretét. (Ne feledjük, ez a zeneirodalom első szimfóniája, amelyben a legtökéletesebb hangszer, az emberi hang fölcsendül! A szimfónia az UNESCO listája szerint a világ emlékezete program része.)
„Egyesítsed szellemeddel,/ Mit zord erkölcs szétszakít,/Testvér lészen minden ember,/Merre lengnek szárnyaid.”
1985-ben az Európai Unió Beethoven Örömódáját választotta himnuszául, szöveg nélkül, az unióban használt számos nyelv miatt.
