A vendvidéki fiatalok is szívesen megtanulják a hagyományos tökmagköpesztést

Korán sötétedik Rábatótfaluban. Az egykori szlovén (vend) települést 1983-ban csatolták – az abban az évben városi rangra emelkedő – Szentgotthárdhoz. Rábatótfalu arculata azóta sem nagyon változott. Az itt élő idősebbek közül páran őrzik eleik hagyományos gazdálkodásának módszereit is. Az ifjak pedig szívesen újraélesztik – mind nyelvükben, mind kultúrában – az ősök életmódját.

Doncsecz Ferencék portáján járunk, a takaros konyhában a házigazda és hitvese fogad bennünket. A meleg helyiségben már szorgoskodnak. Sokszor kijavítanak, körbeülvén a nagy asztalt: „Nem pucolják, hanem köpesztik a tökmagot!” Mert afelől érdeklődünk, vajon miért a „héjas” tökkel foglalkoznak – alig páran e vidéken -, amikor már sokan a héj nélküli magból nyerik az olajat.

Feri bácsi vállat von, mielőtt válaszolna, a kiskamrába megy, Irénke néni poharakat tesz az asztalra. Almapálinkát kóstolunk, persze csak módjával, hiszen a köpesztéshez éles kést használnak. Tészta is kerül a tányérra. S felelevenednek az emlékek.

- Amióta műveljük a földet, mindig is héjas tököt termesztettünk – mondja a házigazda. – A megpucolt tököt felszecskázva az aprójószágok és a tehenek ették. Nem hullott veszendőbe semmi. Talán mindenki tudja, a tökmag és az abból készült olaj nemcsak fűszer, hanem mértékkel fogyasztva gyógyszer is. Ezért keresik olyan sokan, és jönnek az Alpokaljáról a szlovén Rába-vidékre. Az is bizonyított tény, hogy a héj nélküli tökmagból a gyógyhatású hártyaréteg hiányzik, ezáltal – bár szép színe és finom aromája van – gyógyhatása nagyon csekély. Egyébként meg az igazság az, hogy megszoktuk, és bár sok vesződség van vele, az együttlétek megszépítik a munkát. A munkálatok kalákában folynak, a kapálás, a pucolás és természetesen a köpesztés is.

Az asszonyok kissé lesütik szemüket, amikor elhangzik egy-egy pajzán mese, aztán kacagva már ők folytatják a történetet. Majd ugrunk az időben. Elmesélik, a II. világháború idején hogyan készítették a „hajdinamálét”, ami se nem kása, se nem gánica. Meg azt, hogyan készült az ízletes aszalt gyümölcsös leves. És hogy mit ettek kenyér helyett? Krumplit. Talán ezért van az, hogy a környéken a kocsonyát ecetes hagymával, tökmagolajjal leöntve – főtt burgonyával fogyasztják.

Az erre az estére rendelt utolsó kiskosár tökmag is köpesztve, bizony már majdnem éjfél van. Feri bácsi útravalóul két nagymaréknyi köpesztett-szárított tökmagot csomagol, orvosság gyanánt. (Isteni finom tökmagos-olajos pogácsa is készült belőle.) Hogy miképpen lesz a szárított tökmagból olaj? Ez már egy másik történet.

Búcsúzáskor a lelkemre kötik, az asztalon este mindig legyen egy falat kenyér, egy csipet só és egy kanálnyi a rábatótfalui tökmagolajból. Ez gyógyír mindenféle bajra.

És mert még van egy zsáknyi héjas tökmag, ők majd vagy nyolc este újra összegyűlnek.