Weöres Sándor Színház – Ahol felfalhattunk egy egész szivárványt

„Legszebb a sárga” – hangzik el elsőként a mondat Nagy Anna esztéta nyitóbeszédében. A kiállítók is színes tintákról álmodhattak, amikor a kiállítás ötlete megfogant. A Weöres Sándor Színház aulája pedig a Pantone színskála néhány árnyalatába öltözött ezután. A Pantone az a vállalat, amelynek tagjai titkos találkozókon döntik el, mi legyen a következő év színe. Idén az ultraviola. De ebből most épp nincsen falon.

Szigeti Vanda, Zergi Borbála és Bonyhádi Károly közös munkája ez a kiállítás. Majdnem tíz év együttműködésének büszkeségei néznek most ránk a falakról. Zergi Borbála fotográfusnál már nem először láthatjuk az érzelmek színnel való azonosítását. Vidám sárgák és megnyugtató zöldek ölelik egymást békésen a fotókon. Mostanában a letisztultság, a hófehér érintetlenség és némi pasztelles fátyolosság jellemzi munkáit. Erre a kiállításra viszont régebbi fotóihoz is visszanyúlt, intenzív piros és játékos pink feszül egymásnak ezeken a képeken, mintha vastag ecsetet mártottunk volna egy egész tubus temperába.

A képek között Szigeti Vanda textiltervező iparművész a kapocs: a fotográfiákon az ő ruhái, az ő designja köszön vissza. Régebben Bonyhádi Károly fotózta tervezéseit, ezekből is látunk néhányat csodás komolysággal és eleganciával megáldva. Vanda grafikai munkákkal kezdett foglalkozni később, így került kapcsolatba a két fiatal művésznő, akik azóta is töretlenül alkotnak. Ahogy Bori meséli: nem megrendelésre készülnek, amiket itt látunk, egyszerűen kedvtelésből.

A modellek erre az estére lesétáltak a képekről: mind ugyanúgy öltöztek fel, ahogyan a pixelrengetegben is látni őket. Ez a térbeliség nagyon izgalmas, miközben az ember kétdimenziós alkotásokat nézeget. Csak állsz egy fotó előtt: rádmosolyog arról épp egy lány. Majd ahogy oldalra fordulsz, megcsodálod, ő rádkacsint – mintha egy mesevilágban járnánk, ahol varázslatosan életre kelnek a könyv hősei.

Minden egyes fotográfia alatt ott a hozzáillő színkód, valamint – százalékos arányban – az információ, hogy melyik alkotás kinek a keze munkáját dicséri: SZV 100% – olvashatjuk minden kép alatt, ez utal Szigeti Vanda tervezéseire. Csupán a két fotográfus arányai mások: hol 100%, hol pedig nulla. A kiállítás falatozóasztala is a Pantone színeihez igazodik. Aranyszínű italok között halovány rozébor, körötte apró pink színű fánkok és olívás falatok – mi szem-szájnak kellemes. Még jó, hogy a színeket szabad keverni: felfalhatunk egy egész szivárványt. Bár egy fotó nem beszél, itt akkor is hallani a színek mély sóhaját, ahogy egymást dédelgetik, egymást imádják. Talán csak a fehér és fekete némasága zökkenti ki őket. De mindegy a csend, mindegy a harsogás, kiszínezte esténket e kiállítás.